Omega 50, avagy jól nyomták a régi csibészek

Zenekarok jönnek, mennek, az Omega örök. S nem csak határon belül, hanem azon túl is, amit az is jelez, hogy a koncertsorozat keretében az Eger nagyságú Sepsiszentgyörgyön 50 ezer néző előtt koncerteztek, de a lengyeleknél is meg lehet tölteni sportcsarnokot a nevükkel. Miskolcon fogalmazzunk úgy, laza teltház jött össze. Nyilván sokaknak sok volt az 5000 forintos beugró, pedig a jobb módú övezetekben többet kértek… Információnk szerint elővételben mintegy1500 jegyet adtak el, a helyszínen pedig még néhány százat, ránézésre olyan kétezren lehettek a kezdésre a sportcsarnokban.

A szimfonikusok szerepeltetése új színfolt volt, ami két célt is szolgálhatott, egyrészt valami új, szokatlan a közönségnek, másrészt pihenhettek az Omega tagjai, lévén már mint hatvanon túl van, s bizony két és fél órát magas színvonalon végignyomni már megoldhatatlan. Valószínűleg ezért bontották harmadokra a koncertet és rotálták a tagokat. Az elején, a szimfonikus blokkban csak a kivetítőn futó archív felvételeken volt látható Kóbor, az Omega frontembere. Aztán belemelegedtek, s egymás után jöttek a régi slágerek. Az eleinte udvariasan ülő – pár százan álló – és tapsolgató közönség a Lénára már tombolt. Nyilván a jórészt negyvenesekből, ötvenesekből álló tömegnek is kellett egy kis idő, mire a nézőkből újra rajongókká váltak.

A magyar viszonylatban legjobbnak tartott Omega felszerelés most is színvonalas hátteret biztosított a koncertnek. A zenészek is meglepően jól bírták, s a produkción nem látszott, hogy focinyelven szólva öregfiúk meccsen vagyunk. A Gyöngyhajú lány úgy szólt, mint a fénykorukban. A Régi csibészekkel köszöntek el a régi csibészek Miskolctól. Az István Nádor Borlovagrendnek köszönhetően nem csupán egy jól sikerült buli emlékével távozhattak Benkőék, hanem méteres miskolci borral. A nedű további sorsáról nincs információ…