Védő néni! Hogy tetszik lenni?

Jól – akkor ez volt a válasz – és a meghatározás mit sem változott napjainkig, merthogy kitűnő egészségnek és remek memóriának örvend a kilencvenötödik életévét október 17-én betöltött, a Gyémántkapu Idősek Otthonában élő törékeny hölgy. - Rosenthal Péterné az intézmény vezetője és az egykori kollégák meglepetésnek szánták a születésnapi megemlékezést – sorolja a Mádon élő Halászné Krajnyák Anita védőnő, akitől értesítést kapott lapunk a nem mindennap megtörténő eseményről. A meglepetés az lett, aminek szánták, bizony az évszázados életkorhoz közel járó Mohr Katalin igencsak elérzékenyült az ismerősök, majd a 95-s számmal ékített torta láttán. A fény felragyogott szemeiben, kicsit lecsurrant az arcra. Nem könnyek voltak azok, csupán a jóleső érzés párafoszlányai. Azután mesélt az aktív évekről könnyedén, mintha a hivatásának kezdeti szakaszai tegnap történtek volna. Márpedig nem tegnap történtek, a tavaly kapott Rubin Oklevél is bizonyítja, hogy a pályafutás 1940-ben kezdődött. – Tudjátok kedveskéim, volt egy remek vezető védőnő, Tóth Istvánné Dobi Magda, aki mindig biztatott, hogy írjam meg hívatásom történéseit – sorolta az ünneplőknek Mohr Katalin. – Nem lett belőle semmi, mert ápolnom, gondoznom kellet szüleimet is, akik mindketten betöltötték századik évüket, egyikük százhat évet tudhatott maga mögött. Másrészt van egy idézőjelbe tett nagy hibám, ami apámhoz, egyik tanácshoz fűződik. Jelesül azt mondta: lányom, jónak lenni és segíteni, mindig ez a legjobb befektetés. Ennek alapján lettem védőnő, az ezt megelőző, öt évig tartó ápolónői tevékenység után. Egyszóval nem volt időm sorokba szedni pályafutásom történetét, pedig csak a csavargásaim megtöltöttek volna jó néhány oldalt – sorolta a kilencvenöt esztendős hölgy, majd a későbbiekben a születésnapon jelenlévő kolleginákkal sztorizgatott a közös élmények kapcsán. Végül megjegyezte, tényleg jól van, remekül érzi magát az intézményben, az ott dolgozó ápolók mindenben a segítségére vannak.

- SfL -