Zempléni csodák

A júliusi szokatlan hőséget nem csak légkondicionált szobában lehetett viszonylag jó közérzettel elviselni. A Pálháza–Rostalló között közlekedő kisvonaton ugyanis nem átvészeltük, hanem egyenesen kikerültük a kánikulát.

Ha délelőtt szállunk fel Pálházán az 1888 óta működő erdei kisvasút nyitott vagonjaira, akkor az utunk szinte végig árnyékban halad. Még a vonatra várakozva
minőségének megnézhetjük a helybeli vadászkiállítást. Engem nem is maga a kiállítás, hanem annak posztmodern gondolata fogott meg. Ugyanis nem azt látjuk itt, amire a vadászok oly büszkék szoktak lenni, hanem az egykori főerdész – a ma 91 éves Rácz Sándor – által kilőtt selejtállatok trófeáit. Ez a munka a vadállomány romlását akadályozta.

Ahol a csend kezdődik

Áprilistól októberig napi három vonatpár hozza-viszi Pálháza–Rostalló vonalán a kirándulókat. Előzetesen különvonat is rendelhető. Az út legszebb látványa vitathatatlanul Kőkapu, ahol mesébe illően tárul elénk a mesterséges tavacska partján a Károlyi grófok egykori, svájci mintára épített vadászkastélya. A sziklaszirten magasodó épületben ma hotel működik. „Kőkapu... ahol a csend kezdődik” – hirdeti magáról. A megállóban lévő étteremben 150 vendég ellátásáról tudnak gondoskodni. (Csoportnak érdemes előre bejelentkezni.)

Vajai gyerekek a kastélyparkban

Akár Sátoraljaújhelyről, akár az ellenkező irányból akarunk gépkocsival eljutni a 3719-es úton a füzérradványi kastélyhoz, figyelni kell Pálházánál, mert csak egy kis tábla jelzi, hol is kell lekanyarodni a Károlyi-kastélyhoz. Innen két oldalt fenyők által szegélyezett út visz az arborétumhozés magához az épülethez. Az arborétum bejárata előtt fizetős parkoló van, s a kastélyhoz az utunkat a jellegzetes illatában tehetjük meg. Utoljára 1993-ban jártam itt, amikor már a tüdőszanatórium rég’ kiköltözött, s gazdátlanul, elárvultan állt a lerongyolódás jegyeit mutató épület. Most kellemes meglepetés fogadott: megfiatalodott a XVIII. századi, majd Ybl Miklós tervei alapján a XIX. században romantikus-eklektikus stílusban átépített kastély. A Károlyi család nyaralóját 1936–37-ben luxusszállodává alakították át. Aztán jött az államosítás, 1948-ban tüdőszanatórium kapott benne helyet, majd hosszú ideig üresen állt. Ma a Műemlékek Állami Gondnoksága kezeli, s felügyeli a felújítását. Az 1998-ban felújított déli szárnyban egyre több korabeli bútor is helyet kap. Az összesen 17 szobából e szárnyban ma már 7 szoba látogatható. Már csak az eredeti, faragott, reneszánsz stílusú márvány kandalló és ajtókeretek miatt is érdemes ide betérni. A nagyszalon, amelyben két jellegzetes, csavart hatásúra munkált márványoszlop is látható, manapság elegáns báloknak, esküvőknek, hangversenyeknek is helyet ad. Kijőve népes vidám gyerekcsapattal találkoztunk. A vajai református egyházközség üdültette őket Füzérkajatán (A hatnapos nyaralás a szülőknek, gyermekenként 3000 forintba került, s ők adták össze az élelmiszert is. A szakács néni a hívek közül került ki…) A fi atalok fölmásztak a karcsú, nyolcszögletes toronyba is, mi pedig úgy gondoltuk, kell az erő a füzéri várhoz való felmászáshoz.

„Van jövője a falunak!”

Visszatérve a 3719-es útra, hamarosan elénk tárult a vulkáni kúpon épült füzéri vár látványa. Hasonló szépséggel a magyar történelmi várak közül talán csak a határon túliak hívják magukhoz a kirándulókat. A vár tövéhez érve, a parkolóban összeismerkedtünk egy fiatal jogász házaspárral. Bakancsos turisták, minden évben egy hetet gyalogolnak. „Itt végre az autósoknak is használniuk kell a lábukat – jegyzi meg a fiatalasszony kissé kaján mosollyal –, a várba csak gyalogút vezet fel!” Mi is feljutottunk egy jó 20 perces gyalogmenettel, falépcsőn, gyalogösvényen, majd a várhoz eredetileg is tartozó, sziklába vájt lépcsőkön. A gyönyörű kilátás és történelmi levegő kárpótolt a fáradságért. A szabálytalan alaprajzú várban a legépebben a kétemeletes, szép, gótikus kápolna maradt meg, amelynek tetőszerkezetét felújították és zsindelyborítással látták el. A 2002-es avatáskor falára egy táblát is elhelyeztek annak emlékére, hogy a mohácsi vész után egy évig itt őrizték a Szent Koronát. S hogy ennyire romosan maradt ránk a mára már felújításra „ítélt” vár, abban nem csak az idő vasfogának volt szerepe: a Thököly-felkelés leverését követően Lipót császár robbanttatta fel falait. Visszatérve a „mélybe”, érdemes megnézni belülről is a 1879-ben épült tájházat. Vida Ibolya, az egykori építő és tulajdonos ükunokája, nem kis büszkeséggel mutatja be a szegényparaszti házat. Ibolya főiskolára jár, és turizmust, vendéglátást tanul. Úgy tervezi, hogy ha végez, vendégházat, s talán évek múlva még egy jó kis éttermet is nyit itt, Füzéren. „Van jövője a falunak!” – mondja. A szomszéd faluban, Hollóházán nem ennyire bizakodóak az emberek… A porcelánmúzeumban viszont elfeledhetjük egy kis időre a porcelángyár körüli bizonytalanságot. Két szinten 230 év termékeit (üveghutákat, kőedényeket, porcelánokat) csodálhatjuk meg itt.

Szálláskeresés interneten

Utunk során három „bakancsos” turistacsapattal találkoztunk. Közülük két társaság az országos kéktúra zempléni szakaszát járta. Főbb állomásai: Boldogkőváralja – Regéc –Makkoshotyka – Vágáshuta – Nagyhuta –Bózsva – Füzér – Nagy-Milic – Hollóháza. A túra hossza mintegy 90 km. A Rákóczi-túra a piros sávval jelzett úton a Zempléni-hegységben a nagy fejedelem emlékét őrző várak, helységek és tájak felkeresésére szolgál. A füzéri vártól a sárospataki várig tartó út teljes hossza: 55,7 km. Az útvonal 2-3 nap alatt kényelmesen bejárható. Tapasztalatunk szerint manapság a turisták általában az internet segítségével előre keresnek maguknak szállást. A környéken szép számmal (pl. Füzéren 14) vannak vendégházak, legszívesebben nagyobb társaságokat (6–10 személynek) fogadnak ezekben. Ottjártunkkor nehezen ugyan, de kapott olcsó (2000 Ft/fő/éjszaka) éjszakai szállást az a pár is, amelyik aznap, ott helyben döntötte el, hogy marad még néhány napig.

Jeney Edit