Az elkövetőket azonosították, de...!

A pedagógus két kisebbik lányával, az ötéves Zsófival és a tizennégy esztendős Emesével a közeli Vámosújfaluba tartott, amikor gépkocsijuk előtt átszaladt az úttesten egy olaszliszkai kislány, majd az árokhoz érve elesett. Szögi Lajos - annak ellenére hogy nem ért gépkocsija a gyermekhez – megállt, segíteni akart. Ez lett a veszte…

Az igazságszolgáltatás azonosította az elkövetőket, a tettestársakat, vádat emeltek ellenük, és elítélték őket – mondta szombat déli megemlékező beszédében Kerekes Attila olaszliszkai polgármester. – Amíg tartott az eljárás sokan gondolták úgy, hogy az ítélettel megnyugszik a világ, lezárulhat a történet és minden folytatódhat úgy, mint azelőtt. Ma már mindenki tudja, mindenkinek tudnia kell, hogy a gondolatok hiú ábrándok voltak, Olaszliszkán már semmi nem lehet olyan, mint volt az Szögi Lajos meglincselése előtt. A szemünk előtt cseperedik, növekszik a gyerekek következő nemzedéke, amelynek tagjai csak elbeszélésekből tudják majd, mi történt itt öt évvel ezelőtt. Azt azonban nekünk kell látnunk, hogy e gyermekek többsége – akik romák – olyan mintákat tanulnak el, amelyek újra termelik a szegénységet, a munkanélküli létet, a kulturális bezártságot, és az ezekből kifejlődő agresszív hajlamokat. Ebből a helyzetből nem lehet kikerülni puszta jóindulattal, a jó szándék akkor is kevés önmagában, ha az kölcsönös. Az emlékezés – minthogy a helyzet óta nem sokat, sőt érdemben semmit nem változott – nem lehet hazug. A válasznak - amely nem csupán tanulságokat hordoz, hanem egy élhető életről szól – bennünk, magunkban kell megfogalmazódnia. Mit szeretnénk? Békében, nyugalomban, huszonegyedik századi emberhez méltóan élni. Legyen egyenlőség a jogokban, de a kötelességek teljesítésében, a másik iránti türelemben is – fogalmazott az emlékező ünnepségen Kerekes Attila.

Nem történhet meg újra!

Koncz Ferenc a térség országgyűlési képviselője megjegyezte beszédében, különösen nehéz ezen a helyen megszólalnia, mert kollégára emlékeznek. – Annakidején ugyanazt a hivatást jelöltem meg magamnak, mint amelyet Szögi Lajos is választott. Ez arról szólt, hogy neveljük a kicsinyeket szépre, jóra, munkára, tisztességre. Emlékszem az öt évvel ezelőtti napra és arra is, mi jutott eszembe a tragédia hallatán. Vajon mit érezhetett, mit élt át akkor, amikor látta hogy az ügyben egy gyermek van, és amikor tudta, hogy saját gyermekei is jelen vannak a szörnyűségben? Vajon mit gondolhatnak azok az emberek, akik távolabbról érkeznek és fejet hajtanak az emlékmű előtt? A halálról azt gondoljuk általában, hogy nincs értelme. Szögi Lajos halála különösen értelmetlen volt, hiszen emberek vették el az életét. Olaszliszkán véget ért valami, mégpedig a hazugság világa. Folyamatos hazugságban éltünk, magyarok, cigányok egyaránt, de ráébredtünk az igazság pillanatára. Történelmi adatok bizonyítják, hogy egykoron jól megvoltunk a cigánysággal, akkor mi történhetett az elmúlt évtizedekben? Mik az okok? Merthogy mik a következmények, az kiderült 2006. október 15-én. Megtörtént, és ha a fejünket továbbra is a homokba dugjuk, akkor újra megtörténhet, és még sokszor. Mindnyájunknak kijut a feladatból, legyen az nagypolitikai, helyi vezetés, család, vagy az egyén. Miről van szó? A munka útjáról, amely évszázadokon keresztül volt közös. Ez az egyetlen lehetőség, amely kivezethet minket a problémákból. Szögi Lajos tragédiája figyelmeztetés mindannyiunk számára, ez nem történhet meg újra ebben az országban – figyelmeztetett Koncz Ferenc. A megemlékezésen részt vettek és elhelyezték a kegyelet koszorúit, virágait a Goj Motoros Egyesület tagjai, az Abaúji Motorosok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői.

- SfL -