Trianonra emlékeztek

Részlet az elhangzott beszédekből

    „… erős a fegyver és nagy a hatalmasság,
    de leghatalmasabb mégis az igazság,
    Útja mint a Dunánk és a csillagok útja;
    nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.”

Babits Mihály: Áldás a magyarra című versének négy sorával köszöntöm mindazokat, akik fontosnak tartották, hogy személyesen jelen legyenek Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Önkormányzatának a trianoni döntés 90. évfordulójára emlékező rendezvényén.

Fontosnak tartották, mert érzik az igazságtalan békedekrétum megnyomorító, népünket tönkre tenni kívánó szándékát.

Fontosnak tartották, mert tudják, hogy megsemmisültek, pusztultak a rokoni, baráti, emberi kapcsolatok, amelyek fontosabbak még a vagyoni javaknál is.

Fontosnak tartották, mert megélték, hogy évtizedeken keresztül legfeljebb szűk családi körben lehetett emlékezni az elszenvedett méltánytalanságokra.

Fontosnak tartották, mert tanulmányaikból ismerhetik, milyen hihetetlen erővel próbált a sokk után magához térni a két világháború között az ország.

Fontosnak tartották, mert lelkükben hordják és őrzik a mai Magyarország iránti aggódást, hisznek és tenni akarnak előrejutásunkért, boldogulásunkért.

Ma itt lehetünk, szabadon emlékezhetünk, hiszen négy nappal ezelőtt az Országgyűlés elfogadta „a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt” s június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Évtizedek óta meglévő adósságunkat törlesztettük ezzel, s a szavazás pontosan mutatta, hogyan viszonyultak és viszonyulnak a parlamenti pártok a trianoni döntéshez, mennyire ismerik és tisztelik a dekrétum által büntetett nemzetrészekhez tartozó emberek érzéseit!

Amikor 1920. június 4-én 16 óra 32 perckor aláírták a „megállapodást” országunk mérhetetlen emberi, anyagi és erkölcsi károkat szenvedett! A lakosság száma 18.264.000 főről 7.615.000 főre csökkent (41 %). Közel 3.500.000 honfitársunk került idegen országba! Országunk területének kétharmadát elveszítette.

Az anyagi károkat pontosan számbaveszi Boross Sándor korabeli verse:

    „Elment az erdő nyugatra, keletre,
    Elment a madár, elment a folyó,
    Fölállt, s elment az ősi rónaságtól,
    Elment a Kárpát: a hegykoszorú
    Elment a gulya, a ménes, a juhnyáj,
    Vadak, halak, az arany és ezüst,
    A só, a vas, a szén, a gáz, a gép,
    Mint hunya pipából a lenge füst.”

Csonkává váltak vasútvonalaink, maximálták katonai létszámunkat, az elpusztítani szándékozott országnak jóvátételt írtak elő.

Az 1918 előtti nemzeti vagyon 62 %-a veszett el a határmódosításokkal, s kezdett másokat gazdagítani.

S ekkor jön az igazi magyar csoda; hiszen 1938-ra a csonkított Magyarország már Európa közepesen fejlett országai közé tartozik, megerősödött, s egységes nemzettudattal, jelentős mezőgazdasággal és feldolgozóiparral.

Trianon ma nemzetünk történelmének soha nem feledhető része. Bizonyítéka a nagyhatalmak mérhetetlen igazságtalanságának, de egyszersmind élnivágyásunknak, életerőnknek, nemzeti tudatunknak is!

A mai napon országunk – s mi is – erre emlékezünk csendes főhajtással – s erős szándékkal és jövőnkbe vetett hittel felemelkedésünket, s az erős nemzeti egységet illetően.

Amikor ismételten köszöntöm Önöket az emléknapon, egyúttal tisztelettel felkérem megyei kitüntető díjas vendégünket Kuklay Antal plébánost emlékező beszédének megtartására.

Tisztelt Emlékezők!

Trianonról beszélni egyszerre értelem és érzelem kérdése. Nekünk magyaroknak nyilvánvalóan erősebb az érzelmi vonatkozás, hiszen a döntés alapvetően befolyásolta az ország lehetőségeit és a személyes emberi sorsokat.

Amikor megköszönöm megemlékező rendezvényünk közreműködőinek, hogy hozzájárultak ehhez, egyúttal reményemet is kifejezem: nemzettudatunkban jelentőségének megfelelő helyre kerül ez a tragikus történelmi esemény, s a politika és a diplomácia segítségével mindent megteszünk, hogy az okozott károk közül helyrehozzuk azokat, melyek 90 év elteltével még helyrehozhatók!

Köszönöm a Kossuth Lajos Művelődési Központ Amatőr Színjátszó Csoportjának műsorát. Kuklay Antal plébános úr emlékezésének nemes, emberi tartalma segítette a történelmi esemény elhelyezését, értelmezését. Élettapasztalatának, életbölcsességének, előadásmódjának kisugárzását nem először – s bízom benne, hogy nem is utoljára – hallhattuk.

Hegyesi Hudik Margó és Kelemen Csaba ünnepi műsora hozzájárult az emlékezés érzelmi teljességéhez, s megmutatta irodalmunk, zeneművészetünk gazdagságát.

Köszönöm Sátoraljaújhely Város vezetésének, Szamosvölgyi Péter polgármester úrnak és munkatársainak az előkészítésben és a megvalósításban végzett munkáját, s azt, hogy házigazdái voltak a mai napnak. Örömömre szolgál, hogy a nemzeti összetartozás napját sikerült méltó tartalommal megtöltenünk, s átérezve a 90 évvel ezelőtt történteket, jelentős érzelmi töltést kaphattunk a ránk váró nehéz feladatok elvégzéséhez.

Közgyűlésünk – immár hagyományosan – egy emléklappal köszöni meg a vendéglátók munkáját.

Kérem Szamosvölgyi Péter polgármester urat ennek átvételére

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

2010. június 4.

forrás: http://mkdsz.hu/