A borok királya és a cseh király bora

A tállyai Szent Vencel-oltártól a krakkói magyar kápolnáig és tovább

„A tállyai templom Vencel-oltárához a szent ünnepét követő vasárnap a szőlősgazdák égő fáklyával, gyertyával jönnek misére” – írta Bálint Sándor néprajzkutató Ünnepi kalendáriumában a két évszázados múltra visszatekintő hagyományról. Ehhez képest némileg változott a program, hiszen az idén a Vencel-nap előtti szombaton, szeptember 26-án koncerttel, örömzenéléssel kezdődött az ünnep. A szülőfürtökkel feldíszített, Szent László tiszteletére szentelt műemlék templomban a Miskolci Ütőegyüttes tagjai és barátaik muzsikáltak, majd a közeli Szirmay-kúriában – az Oroszlános Borvendéglőben – borvacsorára várták a vendégeket. A másnapi szentmisén a miskolci minorita templom Szent Ferenc kórusa – Regős Zsolt karnagy vezetésével – énekelt. Kalna Zsolt minorita tartományfőnök szentbeszédében felhívta a figyelmet a teremtett világ védelmének fontosságára, és számba vette a bor jótékony hatásait. Kiemelte: a Tokaj-hegyaljai borvidék, így a tállyai pincékben is érlelődő tokaji – a „Borok királya, a királyok bora” – mértékkel fogyasztva orvosság. Megemlékezett a bor közösségteremtő erejéről, és a liturgiában betöltött szerepéről. Ezt követően az atya megáldotta a Szent Vencel-oltáron elhelyezett borokat. Az erre az alkalomra feldíszített legkisebb palack tartalmát már ekkor miseborként használták, és a szentáldozás során a hívek is részesültek belőle. A megszentelt borokból küldenek Krakkóba, az Isteni Irgalmasság-bazilika magyar kápolnájába is. A szentmise végén a borlovagok részvételével ünnepi körmenetet tartottak a templom körül.

Maulbertsch Magyarországon

Franz Anton Maulbertsch, a világhírű osztrák művész az egyik legjelentősebb magyarországi templomfestő, bár alkotásai megtalálhatók Ausztriában, Németországban és Csehországban is. Hazánkban az ő keze nyomát őrzik a sümegi templom freskói, a székesfehérvári karmelita templom mennyezetképei, de életének, munkásságának jelentő állomása volt – többek között – Pápa, Győr, Kalocsa, Szombathely, Zirc és Eger, valamint Kolozsvár és Pozsony is. Megyékbe, Tállyára az 1760-as években valószínűleg az egykori birtokos, a templomot felújíttató Trautson herceg révén jutott el a híres mester Szent Vencelt ábrázoló oltárképe.

Vencel tisztelete

Magyarországi oltárképeken ritkán szerepel Szent Vencel, a csehek fejedelme. Pedig – mivel a hagyomány szerint a szentmiseáldozathoz nemcsak a kenyeret, hanem a bort is maga készítette – a vincellérek védőszentjükként tisztelik. Csehországban járva viszont számtalanszor találkozhatunk Szent Vencelt ábrázoló képekkel, szobrokkal. Az egyik legismertebb művészi ábrázolás a prágai Vencel téren elhelyezett hatalmas bronzszobor. Az idei Szent Vencel-ünnep különlegessége volt, hogy a szeptember 28-án, a király halálának napján XVI. Benedek pápa is ellátogatott a Prágától északra lévő Stará Boleslav kegytemplomába, és fejet hajthatott a csehek megtérítőjének földi maradványai előtt. Úgy tartják, ezen a helyen ölette meg Vencelt pogány öccse, I. Boleszláv.

archív fotók: Oroszlános Borvendéglő, Tállya

Boros szentek

A bor tiszteletét mutatja, hogy több védőszent vigyáz a nemes nedűt adó szőlőre. Zemplénben, különösen a Tokaj-hegyaljai borvidéken több „boros szent” emlékével is találkozhatunk. A hagyomány szerint Szent Orbán vértanú megvédi a fagytól és a jégveréstől a szőlőt, ezzel magyarázható, hogy Andrássy gróf 1773-ban a pápától megszerezte és Rómából monoki birtokára hozatta a Szent Orbán-ereklyét, és kápolnát emeltetett a vértanú tiszteletére. Úgy tartják, Szent Donát szintén megóvja a szőlőt a jégesőtől, ezért épült kápolna a tiszteletére Boldogkőváralján. A pogány borünnepeket számtalan Bacchus-figura idézi, ezek közül a legismertebb a hordón mulatozó boristen szobra, Szanyi Péter alkotása Tokaj főterén. Abaújszántón Szent Ivó alakját faragta ki fából Frech Ottó, és Szent Ivóról nevezték el a helyi borrendet is. Igaz, Ivó a jogászok, az igazságszolgáltatásban dolgozók védőszentje, de feltehetően – mint mulatós jurátus – ő is szerette a bort, és azt is tudhatta már: „borban az igazság”!

–pg–