Kétségek és kapaszkodók

Válaszkeresés az élet nagy kérdéseire

- Szeretnénk segíteni az embereknek, hogy kapaszkodót találjanak életükben. Megértsék, hogy a kereszténység nem a múltból itt maradt csökevény, vagy a papok kiváltsága, misztikuma. Jézus Krisztus nem egy mesefigura! Őt el lehet érni, meg lehet vele változtatni az életünket… - foglalta össze az április elején tartott ProChrist evangelizációs sorozat lényegét Szilágyi Zoltán arnóti református lelkész... S Krisztust, az Egyházat jelölte meg ,,kapaszkodóként” Gulybán Tibor paróchus is, aki a görög katolikusok által Élesztő címmel elindított ifjúsági misszió-sorozat miskolci állomásán látta el a házigazda szerepét.  

„Ébreszteni”, „felrázni” próbált mindkét program, amelyek közös jellemzője volt a nagy kérdésekre való válaszkeresés is, illetve a biztatás a misszióra, az evangéliumi örömhír továbbadására. 
„A mostani fiatalság számára a világ sok lehetőséget kínál, talán zavarba ejtően sokat. Ezek között eligazodni, az értékeset megtalálni nem is olyan egyszerű, pedig ezen múlik az élet…” – hangsúlyozzák az „Élesztő” szervezői, s ebből kiindulva olyan egyszerű kérdésekre próbálnak válaszlehetőségeket kínálni, mint a miért, hová, kivel, mikor? A ,,Miért élek?” kérdésre választ kereső, egyébként tolószékes Telenkó Miklós atya személyes tanúságtétele sokakat megérintett a miskolci Búza téri templomban.

(Lelki) templomépítés, tolószékből

- Egy fiatalember szerette nagyon az életet, a sportot, körbebiciklizte az országot, átúszta a Balatont, a nagy folyókat. És jött egy pillanat, mikor nagyon sok ajtót kellett bezárnia az életében. Kórházban élesztették újra – de idő kellett hozzá míg újjászületett… Volt olyan pillanat, mikor arra kérte az édesanyját: ő adta az életet, vegye is el. Ezt később nagy bűnnek érezte. Az orvosok sokat küzdöttek az életéért. Ez a fiatalember én voltam – mondta Telenkó Miklós pataki paróchus, majd ,,lelki templomokat” építgetve a hallgatóságban arról beszélt, hogy utólag érzi, a Gondviselő Isten végig gondoskodott róla. Megadta a lehetőséget, hogy tolószékből templomot építsen, s még azt is, hogy saját gyermeke szülessen…

Helyrehozó beszélgetések

- Apa, ez felért egy lovasíjászattal… – mondta Fedor Péter szikszói paróchusnak a fia, akinek most ez a sport a mindene. A hittanosok, akikkel Péter atya részt vett az ,,Élesztőn”, kiemelték, mennyire megdöbbentő volt számukra, hogy Telenkó atya tolószékhez van kötve, mégis sugárzik belőle az öröm és az erő… Élvezték a fiatalok a beszélgetéseket, melyek – mint mondták - ,,helyreraktak bennük dolgokat”, ifjak és atyák gondolataiból egyaránt lehetett tanulni.

Közösségformálás – Krisztussal

- Még valamikor ősszel találtam a felhívást a világhálón, hogy helyszínként csatlakozni lehet a ProChrist ökumenikus evangelizációs sorozathoz – idézi fel Szilágyi Zoltán arnóti református lelkész. – Ez egy Németországból indult program, amely a legkorszerűbb technika felhasználásával juttatja el a Jézus Krisztusról szóló örömüzenetet – az idei számok szerint – Európa 17 országának 1300 helyszínére. A szervezés, előkészítés rengeteg munkával járt, de jelentkeztünk, mert reméltük, hogy így elérhetjük a sok bajjal, gonddal küzdő, jellemzően pesszimista embereket.
- Nehéz manapság az embereket kimozdítani a mókuskerékből, de azért 60-70-en estéről estére összegyűltünk. S szeretnénk azt is – emelte ki a lelkész –, ha lenne folytatása azokban, akik itt érintést kaptak. Minden jelenlévőnek adtunk egy szórólapot az összes helyi felekezet címével, s jeleztük, ha kérdések merülnek fel, nyugodtan keressenek bennünket. Mert könnyen el lehet veszni, sodródni a tömegben, de ha otthon az ember magára zárja az ajtót, szembe kell néznie a problémáival. A keresztények feladata pedig, hogy felebarátjukat a nehézségekben ne hagyják egyedül...
Szép hasonlattal érzékelteti a lelkész a kitartás fontosságát az emberek megszólításában: az esőcsepp is ki tudja vájni a követ, ha tartósan ,,próbálkozik”. Szabad a választás, mindenki maga dönthet. Ám látva a rosszat a világban, sokakban felmerül a kérdés: csak ez van?... Ma a materiális értékekre helyezzük a hangsúlyt, ám fájóan hiányzik a belső harmónia. Kialakulásához pedig a lelki, szellemi értékek felismerése vezethet. Erre az igényre válaszolva kell az egyházaknak újra és újra elmondani, hogy van megoldás…