Kistelepülési vészhelyzet
2008. szeptember 18. (csütörtök) 10:49Ez is sorozat, csak nem egy jól felszerelt kórházban játszódik, hanem magyarországi településeken – és a forgatókönyvet maga az élet írja.
Monokon május végén a képviselő-testület megszavazta azt a helyi rendelettervezetet, amely munkavégzéshez köti a rendszeres szociális segély kifizetését – a hatályos törvények ellenében. Vagyis aki dolgozik, az kap pénzt. Emellett – ugyancsak törvényellenesen – bevezették az iskoláztatási támogatás megvonását
azoktól a családoktól, akik nem járatják rendszeresen óvodába és iskolába gyermeküket. Eddig a monoki történet. A példát – mert egyetértettek vele – többen követték, többen pedig nem. A monoki történetből végül magyarországi történet kerekedett. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium gyorsan csődöt mondott: nem tudta kezelni a kialakult helyzetet. Szűcs Erika miniszterasszonynak ezidáig csak arra futotta erejéből, hogy egyik nap elítélje, a másik nap kiálljon Monok mellett. Szeptember első hetében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat, az országban egyedülálló módon, szociális kerekasztal összehívását kezdeményezte a témában. Miért? Mert szerette volna azokat megkérdezni, akik érintettek. Az volt a cél, hogy a kistérségek képviselői, az 500 fő alatti települések polgármesterei egy asztalhoz üljenek, és ismertessék a problémát, együtt gondolkodjanak a lehetséges válaszokon. Itt lehetőségük volt elmondani, hogy „nem az éhezik, aki segélyt kap, hanem az, aki minimál nyugdíjból él”. Az önkormányzat ezzel a fórummal kívánt hozzájárulni a hatékony és elfogadható eredményt hozó munkához. Remélve, hogy az elhangzottakat a minisztérium is meghallja, az a szaktárca, amelyet dr. Mészáros Miklós szakállamtitkár, Miskolc volt jegyzője képviselt. A résztvevők megegyeztek a novemberi folytatásban, akkor derül majd ki: a minisztérium és a kormány meghallotta-e a megyei szociális kerekasztal hangját.
Kihunyt fények
A megbeszélés kezdeményezője, dr. Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke kifejtette: „Azonnali beavatkozásra és folyamatos egyeztetésre van szükség. A mostani rendszer rossz, mert lényegében nem ösztönöz semmire. A segélyezési rendszer ellentmondásai mellett a másik nagy gond – amire a résztvevők utaltak is – az oktatás problematikája: az iskolák – vagyis a közösségi élet színtereinek – bezárása. A tanító lámpás, és ezeket a lámpásokat elfújták a kistelepüléseken.”
Segély helyett munkát
A Szociális Kerekasztal részvevői több dologban is egyetértettek.
• Elsőként a segély helyett munkát elvvel.
• Többen hangoztatták, hogy ne csak kimutatott jövedelem alapján lehessen rászorultságot megállapítani.
• Fontos a közbiztonság, a törvényi háttér erősítése, de a polgárőrségek kedvező helyzetbe hozása is – például adókedvezménnyel.
• Egyetértés volt abban is, hogy aki nem járatja gyermekét iskolába – és ezzel megszegi törvényi kötelezettségét –, ne legyen jogosult családi pótlékra.
• Legyen 3 gyermek után adókedvezmény is.
• Sok gondot okoz, hogy a családtámogatás ténylegesen nem a családokat támogatja, csak a családok egyes tagjait. Többen úgy fogalmaztak: ez az összeg a
játékgépekben végzi, vagy elköltik másra – de nem a családra. Ezen változtatni kell.
Szepessy Zsolt, Monok polgármestere szerint segély helyett a munkaképeseknek szociális munkabért kell fizetni, így fizetésért lehetne dolgozni a településen, a településért.
Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke hangsúlyozta: fontos, hogy ne vonják össze, ne zárják be az iskolákat, mert a kistelepüléseken így eltűnik az a közeg, ahol a közösségi élet elkezdődik.
Koncz Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés alelnöke szociális hatóság létrehozását javasolta. Az elképzelés szerint ez egy megfelelő jogosítványokkal rendelkező, ellenőrző szervezet lenne, amely többek között vizsgálná azt is, hogy a tanköteles gyerekek járnak-e iskolába.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza