Papok éve – A hiteles papságért

Együtt az igazi „Jó pásztor” felé

Az ünnepi esztendő célja, hogy papok és hívek újra felfedezzék a papi hivatás értékét. „Hivatásunk az Egyház és a világ számára egyaránt nélkülözhetetlen. Alapja a feltétlen hűség Krisztushoz, az állandó egység vele; feltétele, hogy szüntelenül törekedjünk az életszentségre, mint Vianney Szent János" – mondta a Szentatya, s kiemelte: az egyháznak szentéletű papokra van szüksége, akik hiteles tanúkként segítik a híveket, hogy megtapasztalják az Úr szeretetét és irgalmát…

- Eléggé változatos ma a papságról alkotott általános kép – miközben paphiányról hallani – no meg nem is ritkán papi botrányokról – vetettük fel Makkai László görög katolikus lelkész, pasztorálpszichológusnak.

- Szomorú tény, hogy a papság veszített hitelességéből. Én ezt leginkább a médiának tudom be: időről-időre felkapnak olyan híreket, amelyekkel tudatosan rombolják a papság tekintélyét. Igen, vannak papi botrányok. A Szentatya is szólt erről az év megnyitójában, kiemelve, hogy nincs, ami nagyobb szenvedést okozna az egyháznak, mint lelkipásztorainak bűnei. Bármilyen hivatást nézek, mindenhol vannak és lesznek méltatlan emberek. De azért egyáltalán nem annyira súlyos a helyzet, hogy állandóan erről kellene beszélni…

- Ennek a lejáratásnak a része lehet, hogy olyan papok kerülnek a média nyilvánossága elé, akik bizony, nem az átlagot képviselik. A közelmúltban például egy portréfilmben: sokmilliós autóból szállt ki az egyik atya, aranyláncokkal teleaggatva. Ez azért sokak szemében visszatetsző…

- …Pláne, ha mondjuk egy kistelepülésről van szó, ahol a munkanélküliek száma eléggé magas… Ha a kisnyugdíjból élő, életüket végigdolgozott emberek látnak egy ilyen fiatal papot, elgondolkodnak. Viszont, ha azt is látják, hogy lelkesen, jól végzi a munkáját, akkor azt hiszem, ez nem annyira fontos szempont, hiszen nem bűn, ha valaki nem szegény. Bár van egy „elvárás” Isten szolgái felé, hogy legyenek nincstelenek. A papok sem egyformák, de minden pap értékes, fontos a közösségnek. Akármilyen pap is, biztos, hogy munkáját az Isten áldása kíséri, és a munkájának nyoma marad az egyházközségben. A „Papok éve” segíthet abban, hogy a papok a küldetésükre tudjanak koncentrálni, hisz elforgácsolódik az erőnk a sok-sok feladatban, adminisztrációban. Másrészt pedig talán segíthet abban, hogy ez a papságról alkotott – akár régről fakadó, pejoratív kép helyesbítődjék. Mert a „másik oldal” is igaz: sok olyan atya van, akihez akár sok-sok kilométert utazva zarándokolnak el a hívek lelki tanácsért, vagy hogy gyónásukban megtisztuljanak.

- Ahogy olykor a hívek a papokra, úgy a papok is hajlamosak panaszkodni a hívekre, a helyzetre…

- Mondogatjuk bizony, hogy kevesen járnak templomba, nem olyanok a gyerekek meg a szülők, mint régen, nincsenek elkötelezett, egyházhű emberek. Fontos, hogy a pap jól kibeszélje magát, mert ugyanúgy érnek bennünket is kudarcok, mint másokat, s ugyanúgy megviselnek a gyászolók könnyei, mint bármelyik másik embert. Nekem is mindig  furcsa volt, hogy az egyik percben a ravatalnál álltam, temettem, vigasztaltam, s visszaérve jegyesekkel beszélgettem, az élet örömeiről… Meghatározó emlékem, mikor édesapám komoly szívműtéten esett át – s a legrosszabbra is lehetett számítani – volt egy temetésem. Mondta az orvos, mikor hívjam – épp a temetés előtti időpontban. Átfutott rajtam a gondolat, mi lesz, ha rossz hírt kapok, hogyan leszek képes elvégezni a feladatom. Szerencsére, minden rendben volt, de alakulhatott volna másképp is. A hívek sokszor csak azt látják, hogy tisztelendő úr esetleg kicsit idegesebb, meg feszültebb, máskor mosolygósabb, de ritkán kérdezik meg, hogy vagyunk?

- Tehát a hívek felé a meghirdetett év egyik elvárása lehet, hogy figyeljünk oda jobban a papjainkra? Mi lehet még a „papok évének” jelentősége? 

- Egyrészt egy megújulás. A közösségek is újuljanak meg a papjuk által és a pap is újuljon meg a közösség által. Nyilván nem nekem kell tanácsokat adni, de szerintem nagyon fontos, hogy ebben az évben a papok gondolják át a tevékenységüket, mennyire hatásos és mennyire nem. Hogyan vezetheti a „jó pásztor” az igazi Jó pásztor felé őket? De először is azt hangsúlyoznám: kezdjenek el imádkozni. A hívek a papjukért, a pap pedig a hívekért. Meg lesz a gyümölcse. Talán azt fogják érezni a hívek, hogy kicserélődött a papjuk, a pap pedig hogy kicserélődött a közösség. És milyen jó velük munkálkodni Isten országán…

DK