„Az igazi elismerés a közönség elismerése”

A tavaly Kossuth-díjjal elismert együttes alapítójával, Csík Jánossal beszélgettünk a zenekar múltjáról, jelenéről, sikerük titkáról és az év hátralévő feladatairól.

– Mikor alakult a zenekar, és az évek alatt mennyit változott az összetétele?

– Tavaly ünnepeltük negyedszázados fennállásunkat, 25 éve boldogítjuk magunkat és a közönségünket. Az utóbbi tíz évben nem volt személycsere, vagy változás. Azt hiszem, rátaláltunk a legjobb zenekari felállásra.

– Kezdetben az autentikus népzene képviselői voltak, de bővítették repertoárt…

– A zenekar tagjai ma is az autentikus népzenét tartják a legfontosabbnak, és ezt próbálják minél jobban továbbadni. De koncertjeinkre sok vendégelőadót hívunk, akik a könnyűzenei műfajból érkeznek. Igazából azonban a zenekarunk az autentikus magyar népzenét tanuló és továbbadni igyekvő zenészből áll.

Fotó: Lajtos István

– Egyébként hogy érzi, változott Magyarországon a népzene szerepe a 80-as évek óta?

– Úgy hiszem, hogy a folyamatosan változó világunk mellett mindig valamilyen módon életre kel. Sokan egyfajta múzeumzenének tartják a magyar népzenét. De az a fajta érdeklődés, ami eziránt a zene iránt van, és az a fajta öröm, amit ez a zene adni tud az embereknek, nem múzeumi, hanem most élő dolog. Úgyhogy bárhogyan is változik a világ körülöttünk, nap mint nap tapasztaljuk, hogy jólesik ezt hallani az embereknek. Úgy érzem, hogy az általunk úgy 5–6 évvel ezelőtt elindított gondolat – hogy néhány könnyűzenei dallamot dolgozunk fel autentikus népzenei kísérettel – egy újabb lökést adott annak, hogy újra sokan megismerhessék és szeressék a népzenét.

– A „Most múlik pontosan” című dallal váltak igazán ismertté, és ez a dal még mindig népszerű, már több feldolgozást is megélt. Miben áll az ereje Ön szerint?

– Meg kell említeni, hogy Kiss Tibor, a Quimby zenekar fontos embere az, aki megírta ezt a dalt. Nagyon sokan szeretik, végigtapsolják a koncerten. Az ereje talán abban a jó szándékban van, amit beletettünk, azért, hogy ez a dallam megszólaljon szépen, népzene-köntösbe bújtatva.

– Ön számára melyik a huszonhat év terméséből a kedvenc dal?

– Nagyon sok kedves van. Az „Én vagyok az, aki nem jó”, illetve az „Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen” dalok azok, amik a legkedvesebbek közé sorolhatók. De hál’ Istennek, sok jó zenét csinált a zenekar – és remélem fog is – amiért szeret minket a közönség.

– Rengeteg díjat, köztük az elmúlt évben a Kossuth-díjat is kiérdemelték. Hogyan fogadták ez utóbbi elismerést?

– Nagyon meglepődtünk. Először nem is tudtuk, hogy hogyan is álljunk hozzá. De azt hiszem, hogy a munkásságunk folyamán be tudjuk bizonyítani, hogy méltóak vagyunk erre a címre. Ennek megfelelően kell dolgoznunk.

– Mennyire tartják fontosnak a szakmai és a rajongói megbecsülést?

– Az igazi elismerés a közönség elismerése. De az is nagyon fontos, hogy a szakma mit gondol a zenekar munkájáról. Így számunkra a közönség szeretete mellett a szakmai közönség igazi, komoly elismerése is nagyon sokat jelent.

– Milyen korosztály látogatja elsősorban a koncertjeiket?

– Általában vegyes, de leginkább a harmincasok, negyvenesek jönnek. A Sziget Fesztivál színpadán viszont kifejezetten fiataloknak muzsikáltunk. Van, akinek újdonságélményt ad, vannak, akik nosztalgiáznak egy kicsit. Egyfajta közösségteremtő ereje van ezeknek a koncerteknek.

– Mi a sikerük titka?

– A sokszínűség és annak a megvalósítása, valamint a kollégáim akusztikus hangszeres tudása. Vannak népzenei együttesek, akik jobban muzsikálnak bizonyos tájegységeket, mint mi, meg vannak könnyűzenei együttesek, akik persze jobban játsszák a könnyűzenét, de az, ahogy mi ezt össze tudjuk olvasztani, az egy különös titok, egyfajta kincs.

– Milyen feladatok várnak önökre még ebben az évben?

– Nagyon sok meghívásunk van. Áprilisban jelent meg egy új CD-nk, elsősorban ezt próbáljuk népszerűsíteni. De készülünk a december 30-i budapesti, Syma Csarnok-béli, hagyományos óévbúcsúztató koncertünkre is. Emellett Erdélybe is utazunk, ahol fi lmet készítünk, és több koncertünk is lesz. Ezek mind nagyon fontos feladatok.

(Dávid Ildikó)

Csík zenekar:
Eredet: Kecskemét
Megalakulás: 1988.
Műfaj: népzene, világzene
TAGOK: Barcza Zsolt, Bartók
József, Csík János, Kunos Tamás,
Majorosi Marianna, Makó Péter,
Szabó Attila