HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
társalgó

Rockmusical az operaénekes lányával

2019. július 5. (péntek) 09:06
 

Az idén Jászai Mari-díjjal kitüntetett Gregor Bernadett elsősorban prózai színésznő, de ,,megtalálják” zenés darabok is. Szerepel például a Diósgyőri várban július 8-án látható Ricse, Ricse, Beatrice című rockmusicalben.

– Nem leértékelve a rock műfaját, de édesapja, Gregor József operaénekes mellett biztos nem ezt a zenei ízlést kapta gyerekkorában…

– Szinte kétéves koromtól kezdve jártam operaelőadásokra, azokon nőttem fel. Mindig megnéztem apukámat: megkockáztatom, hogy a Don Pasquale-t vagy a Szerelmi bájitalt, akár százszor is láthattam, mint ahogy Verdi-operákat is. Evidens volt, hogy a komolyzene kicsi koromtól kezdve az életem része. Amikor kamaszodni kezdtem, akkor játszották a szegedi szabadtéri színpadon az István, a királyt, az 1983-as királydombi ősbemutató és az az alapján forgatott film után. Mindkét előadásban benne volt Nagy Feró is. Akkor beleszerettem a rockopera műfajába, meg a musicalekbe. Olyannyira, hogy a következő évtől ott statisztáltam kamaszlányként a Nyomorultak című musicalben. Így aztán megkedveltem a rockosabb hangzást is. Azt kell mondjam, hogy a pályaválasztásomban is meghatározó volt ez az érdeklődés. Lenyűgözött, ahogy az énekes színészek próbáltak – mindenki tudott énekelni, táncolni. A Rockszínház varázslatos volt: olyan fiatal csapat volt, akiket összetartott a lelkesedés, a hit a művészet erejében, meg a szeretet. Mindezt nagyon jó volt látni…

face_eventcover_ricse.jpg

– Ez a zenés színházi világ azért másfajta szintet jelent a rockzenén belül. Kamaszkori ,,kicsapongásként” volt vajon amolyan ,,Ricse, Ricse, Beatrice”– üvöltős, igazi rock-koncerten?

– Nem. Ami engem vonzott a zenében, akár háttérzenének is – és ez a mai napig így van –, az inkább a dallamos, romantikus, lágy zene. Így gyerekkoromban nekem a Beatrice túl kemény volt…

– No és most? Hiszen kicsit úgy fogalmazott múlt időben, mintha ma már más lenne a helyzet…

– Igen, mert ahogy megkaptam a szerepet, s hozzá a darabban megszólaló dalokat, azokat végig hallgatva megszerettem az együttest. Maga az a tény, hogy a Beatrice zenekar az előadásban végig élőben játszik, fergeteges hangulatot teremt, kifejezetten jó bulik alakulnak ki az Új Színházban.

– Sikerült Nagy Feróval jó kapcsolatot kialakítania?

– Igen, igen, jóban vagyunk. Nem ez a legelső találkozásunk, mert forgattunk már együtt egy főzős műsorban, talán a Vacsoracsatában, úgyhogy akkor egy hetet együtt töltöttünk.

gb1.jpg

– A gyerekeivel hallgatnak retró zenéket?

– Én szoktam, mert ezek a slágerek a gyerekkorát idézik az embernek. De azt nem igazán figyelem, hogy a gyerekeim mennyire hallgatnak ilyen zenéket. Úgy gondolom, hogy a tizenéves tinédzser korosztály inkább a divatosabb, új zenéket hallgatja.

– Az elsődlegesen prózai szerepek mellett fellépett musicalekben is, énekelt a Tornádó együttessel...

– Igen, a fiúk megkértek, de csak egy-egy szám erejéig léptem fel velük, csupán ennyi volt a kalandozásom a popműfajban. Mostanában a Bál a Savoyban című operettet fogjuk játszani, a Mágnás Miskában pedig kétszer is eljátszottam Marcsát – egyszer Szolnokon, egyszer a budaörsi Játékszínben. A legkedvesebb zenés szerepem pedig, amivel tulajdonképpen a pályám indult, a La Mancha lovagja a régi Nemzeti Színházban, a mostani Pesti Magyar Színházban Szakácsi Sanyival és csodálatos dalokkal.

gb4.jpg

– Kihívást vagy ,,kikapcsolódást” jelentenek a zenés szerepek?

– Ez attól függ, milyen az énekelni való. Bennem kiskorom óta van egyfajta szemérmesség, amire régebben azt mondtam, hogy görcs. Mindenki édesapámhoz hasonlítgatott, hogy „vajon mit örökölt az apukájától”, és emiatt elég nehezen oldódtam fel a zenés műfajban. Szerencsére Iglódi István volt a zenés mesterség tanárunk a Színművészeti Egyetemen, aki mindig arra tanított, hogy igazából egy színésznek nem az a feladata, hogy szép énekhangokat énekeljen egymás után, hanem hogy eladjon egy dalt: hogy annak legyen tartalma, legyen mondanivalója. Mivel nem vagyok énekes, nem tudok úgy énekelni, mint a musicalszínészek, így ha engem elér egy zenés szerep vagy egy dal, amit elő kell adnom, akkor a biztonságom abban van, hogy hiszem, színészként meg tudom oldani a feladatot.

– Csuka Mónika szerepében a színpadi szövegekből, a helyzetekből indult ki, vagy rákeresett régi felvételekre?

– Ezek igazából nyúlfarknyi jelenetek. Van egy fiúszereplőnk, Kurkó Józsi, aki végig ott van a színpadon, s mindenki, aki bejön a színre, alig pár percet tölt ott. Kaptam ugyan egy olyan jelmezt, mint amiben ő énekelte a Gyere, kislány gyere, című dalt, de nem volt szempont, hogy bármelyik szereplő hasonlítson arra, akit megformál.

– Édesapja vajon mit szólt volna egy ilyen rockdarabhoz?

– Ő volt a Szegedi Szabadtéri Színpadon Kajafás a Jézus Krisztus szupersztárban, a János, a vitéz rockoperában pedig a francia király, vagyis felvállalta ezt a műfajt is.

gb2.jpg

– Köti-e valami Miskolchoz, korábbi fellépései emlékezetessé tették-e az ön számára a várost?

– Huzamosabb ideig nem tartózkodtam soha Miskolcon, csak fellépésekre szoktam menni, így a Diósgyőri várban is voltam néhány évvel ezelőtt. De be kell valljam, sokat nem láttam még a városból. Most sem tudom, lesz-e időnk kicsit körülnézni, de remélem, hogy adódik…

Vissza