„Első Emelet Az utolsó koncert” decemberben: nem búcsúznak, de elköszönnek

Az Első Emelet együttes a miskolci Sörfesztivál közönsége előtt adta utolsó vidéki koncertjét. Patkó Bélát, azaz Kikit, a 30. jubileumát ünneplő zenekar frontemberét a némi nosztalgiázással fűszerezett beszélgetésünkben miskolci fellépésükről, s a Finálé címet viselő év végi koncertjükről is kérdeztük.

- Korábban nyilatkozta hogy Miskolc kedves koncerthelyszínük – bár biztos minden ,,lánynak”, (településnek) ezt mondja. Hogy sikerült a sörfesztiválhoz kapcsolódó fellépésük?

- Kicsit tartottunk ettől, hiszen a fesztivál utolsó napja, vasárnap volt, másnap az emberek már iskolába-munkába mennek…, ám mégis nagyon sokan összegyűltünk, s remek hangulatú koncert kerekedett. Még több ráadást is szívesen adtunk volna, a közönség nehezen hagyta abba a ,,vissza-visszát”, de így is kifutottunk egy kicsit a megadott időből… Azt őszintén mondom, hogy Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza nekünk mindig is kedves városok voltak, sok sikeres koncert fűződik e helyekhez, sokan és örömmel fogadtak bennünket, ami számunkra nagyon fontos.

- Jutott valaha idejük a környéken egy kicsit kirándulni, vagy mindig csak jönnek, zenélnek egyet, s mennek is tovább?

- Ez sajnos így van, most is éjszaka indultunk, én hajnali fél 4-re értem haza… Talán még a ’80-as években előfordult, hogy turnék során ha valahol ott aludtunk, másnap egy kicsit körbenéztünk, de manapság az a jellemző, hogy a zenekar lemegy adott időre, majd lenyomja a koncertet, s jön is vissza. 

- Azért lehetett érezni a koncerten valamiféle búcsúhangulatot? Hiszen 30 év után elköszön a zenekar, s a miskolci fellépésre azt mondhatjuk: az utolsó előtti koncertje volt az Első Emeletnek…

- Igazából nem volt más, mint a többi buli, annyiban utaltam a búcsúra, hogy többször kimondtam a 110-es számot – akkor annyi nap volt még hátra a december 28-án, a budapesti  Papp László Sportarénában tartandó koncertig, ahol ebben a felállásban utoljára lesz látható-hallható az együttes. Így ha valakinek valamit is jelentettünk, ott megnézhet bennünket utoljára.

- Van olyan dal esetleg, ami jellemezheti ezt az időszakot, lelkiállapotot, ami ,,forog” most önben – hogy ötletet adjak, mint pl. A film forog tovább…

- Nincs különösebben. Ami nagyon fontos, hogy nem keseregni akarunk!  Az ,,arénás” lezárás a terveink szerint egy igazi, jóhangulatú elköszönés lesz, nagy nagy házibulit akarunk csapni, ezzel köszönnénk meg a rajongóknak, hogy szeretnek bennünket… És szándékosan nem búcsúkoncertnek nevezzük, hanem az Első Emelet utolsó koncertje, tehát: Finálé a koncert címe. A búcsú szót nem szeretem, az másról szól…

- Azért jellemzően előfordul az együttesekkel, hogy búcsúkoncertet hirdetnek, aztán nem sokkal később – rajongóik nagy örömére – csak felbukkannak újra…

- Nem, ilyesmit mi nem tervezünk, átbeszéltük, s végleg eldöntöttük, hogy ebben a formában mindenképpen búcsúzunk. Utána mindenki csinálja a saját dolgát, amit eltervez, kitalál magának, de ez a hat tag így együtt már nem fog színpadra állni.

- Hogyan tovább, erről gondolkodtak-e már?

- A többiekről nem tudok, az biztos, hogy én nem adom fel a zenét, hiszen az életem része volt az elmúlt 30 évben. Nem tudom és nem is szeretném kizárni az életemből ezután sem – viszont hogy milyen formában, arra a kérdésre még magamnak sem tudok válaszolni. De egyelőre a Fináléra koncentrálunk, a többi majd kiderül utána…

- Kérhetném egy kis nosztalgiázásra, kiemelne egy-két mérföldkövet, különleges pillanatot az együttes életéből?

- A szép pillanatok leginkább a ’80-as évekhez kötődnek, hiszen akkor egymás után 4 alkalommal lettünk az év zenekara, s háromszor vagy négyszer én lettem az év énekese… Az az évtized gyakorlatilag folyamatos koncertezéssel, lemezkészítéssel telt, tavaszi-nyári-őszi-téli turnék voltak. És sokkal nagyobb visszhangja volt, mikor megjelent egy új lemez, nagy volt az érdeklődés, százezer példányban elkelt aranylemezeket mondhatunk magunkénak. Az a sok szeretet, rengeteg koncertélmény amit megéltünk, visszahozhatatlan.

- Számokkal tudjuk tükröztetni a zenekar tevékenységét? Hány koncert, hány turné stb…

- Nem így mértük ezt… De azért vannak számok: volt, hogy egy tavaszi turné 30 előadásból állt, de lehetett kevesebb vagy több is…

- Gondolom, a zenekari tagok barátsága, kapcsolata nem szakad meg a későbbiekben sem…

- Természetesen nem.

- Mennek együtt horgászni vagy – ha már a sörfesztiválhoz kötődünk – sörözni…

- Horgászni semmiképp, azt nem szoktam, de biztos hogy tartjuk majd a kapcsolatot, s ki tudja, a sors ,,részletekben” akár még színpadon is összehozhat…

- A további időszak decemberig tehát a "fináléra" készülődéssel telik.

- Persze, hiszen egy csomó mindent ki kell találni, érdekességek, plusz poénok, show, össze kell rakni a műsort. Ebben természetesen segítségünkre lesz Geszti Péter is, aki ennek nagymestere és pár dal erejéig csatlakozik hozzánk Az utolsó koncerten is. Nem olyan egyszerű dolog ez, mint amilyennek látszik. Összetett munka, rengeteg egyeztetés a próbákon kívül is – de abban biztos vagyok, hogy nekünk és a közönségnek egyaránt szép este lesz…

DK