„Miskolc számomra hazai pálya”

 A művész legutóbb két éve lépett fel városunkban, 2012 nyarán adott jótékonysági koncertet.

– Most újra visszatér Miskolcra. Milyen érzéssel lép színpadra a szülővárosában?
– Egyértelműen otthon érzem magam, hiszen a gyerekkoromat, a nyaralásokat idézi és ehhez fűződnek a legszebb emlékeim. De a zenekaraimmal is minden évben elmentem fellépni, számomra ez hazai pálya. Sajnálom, hogy már két éve nem voltunk, de a vár felújítása miatt leállították a koncerteket, amelyekről egyébként nagyon szép emlékeket őrzök.
 

– Már hagyomány, hogy az év végén koncertet ad az Arénában. Ebből az anyagból hallhatnak majd a miskolciak is?
– Természetesen, a nagykoncert anyagát játsszuk el Miskolcon is. Sajnos az Arénába tervezett látványelemek itt kimaradnak, mert technikailag ez megoldhatatlan. De a műsor ugyanaz lesz.

(Fotó: Somfai Sándor)

– Van olyan sláger, ami soha egyetlen koncerten sem maradhat el?
– Nagyon sok olyan dal van, amit nem lehet kihagyni, mert azt elvárják a rajongók. Ezeket kötelező eljátszanunk, de számunkra ez nem jelent szenvedést, mert érezzük, hogy mennyire szereti a közönség, együtt éneklik velünk. Körülbelül 600 dalunk van, ebből válogatunk, de két-három óra sem lenne elegendő ahhoz, hogy mindent eljátsszunk, amit szeretnénk. De a kedvencek soha nem maradnak ki.
 

– Tavaly jelent meg új albuma. Milyen a CD sikere, milyenek a visszajelzések?
– Régen, amikor megjelent egy lemez, azt a rádiók bemutatták. Ma már inkább csak az újabb bandákat játsszák. Persze ezzel csak egy bizonyos rétegnek kedveznek. Na, ez minket nem nagyon érdekel, mert mi játsszuk élőben, és ott látjuk, hogy milyen sikere van. Ma már egyébként lemásolnak mindent az internetről, így nem nagyon van lemezeladás. Ehhez képest ez a lemez nagy példányszámban fogyott el. Az igazi sikert azonban a koncerteken tapasztaljuk.
 

– Koncertjei mindig teltházasak, és valamennyi korosztályt vonzzák. Népszerűsége töretlen. Elárulja a titkot?
– Több mint 47 éve muzsikálok és ez idő alatt kialakítottam egy sajátos világot. Ehhez nem szeretnék hűtlen lenni, továbbra is a dallamos, ritmusos, értelmes szöveggel ellátott stílust képviselem. A közönség is szereti ezt a műfajt, és úgy érzem, nem tartja nyálasnak, vagy cikinek. A fiatal zenekarok biztosan igen, de én a közönségnek szeretnék továbbra is játszani olyan dalokat, amiket szeretnek.
 

– Karácsony után látogat haza Miskolcra. A szeretet ünnepe mit jelent önnek?
– Ez egy különleges révület. Ilyenkor bezáródik a világ, és az ember csak a családjával van. Számomra ez egy szent ünnep, ami felidézi a régi családi emlékeket is.
 

– Milyenek voltak a gyerekkori karácsonyai?
– Nagy család voltunk, négyen voltunk gyerekek, a szülők és a kiterjedt rokonság. Úgyhogy elég nagy karácsonyok voltak. Emlékszem, apámék betartották a szokásokat, mind az ételek, mind az ajándékozás és a fa díszítése terén is. Nagyon boldog karácsonyok voltak. De akkor sem és most sem az ajándékozás volt fontos számomra, hanem az együttlét, a jó hangulat és kikapcsolódás a világból – nekem ez a karácsony.
 

– Hogyan szokott készülni az ünnepre? Van egyáltalán ideje az ünnepvárásra?
– Ez minden évben összeér a koncertre való felkészüléssel, Ilyenkor a próbák tömkelege zajlik. Úgyhogy lelkileg a koncertre készülünk, persze a kis meglepetéseket meg a karácsonyfát megvesszük, bár most már kicsi a család. Az ünnepek idejére azonban teljesen kikapcsolunk a világból.

(Dávid Ildikó)