A rock and roll megszületésének hangulata ma is ott van a koncerteken
2016. szeptember 25. (vasárnap) 08:11Lehet hát felcsavarni a főtéren a szőnyeget, hogy az akaratlanul is ritmusra járó lábak miatt kilötyögő, finom tokaji nedü rá ne boruljon. Szeptember 30-án – a Tokaji Szüreti Napok sztárjaként – Fenyő Miklós pörgeti fel a várost zenésztársaival.
– Biztosan koncertezett már Tokajban, van-e valamilyen érdekes emléke arról a vidékről?
– Nagyon szép vidék, sokszor jártam arra. Annak ellenére, hogy engem minden szálam a fővároshoz és azon belül Angyalföldhöz köt, a koncertezés során lehetőségem van felfedezni Magyarország egészét. Minden túlzás nélkül elmondhatom, hogy Tokaj az egyik legszebb része országunknak. Régen voltam Tokajban fellépni, így inkább a mostani koncert után szeretnék rengeteg jó emlékkel távozni.
– Szereti-e a tokaji bort?… Jut eszembe: a rock and rollnak, a műfajnak, van valamilyen itala? Kamaszlányom szerint a kóla, hiszen ehhez a zenéhez nem kell alkohol, maga a zene „dob fel”.
- Ünnepeken, összejövetelek során szoktam bort fogyasztani, szeretem a Tokajit. Hogy a rock and roll-nak lenne egy adott itala, azt nem gondolnám, mindenki szabadon, ízlése szerint választja meg, hogy üdítőt vagy bort iszik-e. De az biztos, hogy a kóla valamiképpen kapcsolódik ehhez a műfajhoz, már csak ha a rock and roll és a kóla születési helyét nézzük is.
– Ezt a műfajt mindenki (vagy legalábbis majdnem mindenki) szereti. De hogyan tapasztalja, jellemzően a koncertjein inkább nosztalgiázó idősebbek, vagy a műfajt felfedező fiatalok vannak?
– Koncertjeimen minden korosztály képviselteti magát, vegyesen. Ki a nosztalgia miatt jön el, ki azért, mert ezt a műfajt kedveli, ilyen zenéket hallgat nap mint nap.
– Bekerült ez a világ a színházba is, legalább három mű készült munkássága alapján. Örömmel veszi-e ezeket, illetve mennyire vesz részt az előadások létrejöttében, figyeli-e a darabok fejlődését, belenézeget-e a próbákba, vagy „csak” a végeredménynek örül? Egyáltalán igyekszik-e mindenütt megnézni, mi lett a végeredmény?
– Nagyon örülök minden ilyen irányú felkérésnek, mert ezek is azt jelentik, hogy van létjogosultsága ennek a műfajnak, itt, Magyarországon a 2010-es években is. Figyelemmel kísérem, amelyiket tudom, bár a fellépések és a koncertezések között próbálok pihenni, kikapcsolódni. Azokra a darabokra, amelyekben magam is benne vagyok, természetesen egy kicsivel több figyelmet fordítok, de egyik „gyermeket” sem hanyagolom el, fontos, hogy mindig az általam megszokott színvonalon kerüljenek bemutatásra.
– Sokakat indított el a pályán, sok mindenkit vitt színpadra. Figyeli-e útjukat, foglalkozik-e ma is tehetséggondozással?
– A régieket egy darabig követtem, de most már úgy látom, mindegyik megállja a maga helyét ebben a szakmában. Örömmel tölt el, hogy ezeket az énekeseket, zenészeket én indíthattam el a pályán, de újakat már nem veszek fel. Megváltozott a szakma, ahogy a világ is körülöttünk, teljesen más rendszerben/ből kerülnek ki a mai előadók. Az ő pályájuk elindítására, ma már ott a média.
– Maga a „jampi” életstílus valamilyen szinten (ruházat, szleng) jellemző volt Magyarországon a 60-as, 70-es években, vagy csak a színpadon lehetett „megélni” és álmodozni?
– Az adott korra jellemző volt, és nem csak a színpadon. Aztán, ahogy elmúltak ezek az évek, mégis divatot csináltunk belőle, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint a nézők, a rajongók szeretete. Ahogy már korábban említettem, van létjogosultsága a rock and roll-nak napjainkban is, a kezdetek, a műfaj megszületésének hangulata ma is ott van a koncerteken.
(DK)
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza