Ágnes (Vanilla): „Most állok a lehetőségeim szerinti életfeladatom beteljesítésének kapujában”

Ágnes Vanilla, aki egy ideje már csak Ágnes néven működik, a magyar könnyűzenei élet rendhagyó egyénisége, az egyik legkülönlegesebb és egyben legegyedibb női előadója, zeneszerzője és szövegírója. A fiatal, szőke művésznő azon kevés előadók közé tartozik, akiknek van gondolata, üzenete a hallgatóság felé, és ezt nem is palástolja. Dalai a rendkívül korszerű különleges hangszerelési megoldások mellett mély gondolatokat közvetítő szövegeket tartalmaznak úgy, hogy mindeközben befogadhatóak maradnak. A művésznő november elején a Művészetek Házában, Fodor János Csevegés című műsorának lesz a vendége.

- Gyerekként hogyan képzelte, mi lesz majd a felnőtt Ágnesből?

- Arra, hogy mit szeretnék csinálni, már gyermekként ráébredtem és az érzésből tudatosság lett. Az első rímbe szedett történetemet 11 évesen írtam, és az elmúlt három évben érzem magam a legközelebb ahhoz, hogy pontosan ott tartok, amit mindig is csinálni szerettem volna. Úgy érzem, hogy igazából most állok a lehetőségeim szerinti életfeladatom beteljesítésének kapujában.

- Tehát már gyerek kora óta ír verseket, sőt 15 éves kora óta zenét is szerez, dalokat ír. Melyiket ki vagy mi ihlette?

- Nagyon hamar kaptam leckéket, próbatételeket az élettől. El kellett döntenem, hogy képes vagyok-e felismerni, hogy mi az, amivel építhetek. A művészetek közül a legnagyobb lehetőséget a zenében találtam meg. Tudtam, hogy az embernek választania kell egy olyan irányvonalat, amit tökéletességre visz, és amiben az ember nem csak jó, de kiváló lehet. Ami még ennél is fontosabb, hogy mindezzel egy nagyobb közösségnek a hasznára lehessek. A zene pedig egy mindannyiunk számára érthető nyelv, függetlenül attól, hogy a világnak ki melyik részében született.

- Köztudott József Attila „ügyharcos”. 5 évvel ezelőtt megjelent egy, a költő nevét viselő albuma, mely később Férfiszóval címmel több kiadást is megért. Hogy érzi, mennyire nyitottak az emberek az ilyen fajta korongokra?

- Ilyen fajta korong nincs még egy, de erre a bizonyos lemezre óriási nagy szükség van, és igény is van rá. Bár hozzá teszem, hogy amikor elkezdtem kijárni az utat ezért az ügyért, bizonyos terjesztők és kiadók részéről nagy elutasítást tapasztaltam. Azt mondták: „ugyan ki kíváncsi József Attilára?” Aztán - miután saját magam kiadtam a lemezt - most, hogy a lemez a harmadik kiadását is megérte és nem csak gimnáziumokban, de egyetemeken is tanítják, már megváltozott a véleményük. Sok-sok irodalomtanár írt nekem, hogy ezen keresztül tanítják József Attilát, és nem akármilyen hatással. Sőt olyan József Attila verset is megismertek, amiről eddig nem is tudtak. Boldog vagyok, hogy József Attilát bejuttathattam a populáris médiába. Az külön öröm volt számomra, amikor a piros lámpánál hallottam egy másik autóból zengeni ezeket a dalokat, félrenéztem és láttam, hogy a sofőr, aki szemmel láthatóan nem az a „könyvtárbulvár” típus, a techno zene helyett ezt a zenét döngeti és énekli. Úgyhogy ha valamit evangelizációnak hívunk, akkor ez az.

- József Attila lírájának megzenésítése után a magyar költészet újabb nagysága előtt tiszteleg. 2010 albuma A Lélek Aljából (Radnóti100+1) címet viseli.

- Igen, ez egy dupla album, sokrétű, komoly zenei anyag, amin nagyon sok éven át dolgoztam. Csak a dalok megírásával, a zene kidolgozásával töltöttem másfél-két évet, majd a felvételekkel még egy évet, egyszóval kemény munka volt, amihez nagy kitartás kell. Most a megjelenés küszöbén nincs olyan nap, hogy ne gondolnék arra, amikor tavaly tavasszal megcsörrent a telefonom, és beleszólt a 99 éves Radnóti Miklósné. Elakadt a lélegzetem, majd hosszasan beszélgettünk, aminek a lényege elgondolkodtató: napjainkban is folyamatosan megtörténik az a méltatlanság, ami a férje idejében és fel kellene végre ébrednie az országnak, hogy az eltaposás, mások ellehetetlenítése helyett közösséget kell építeni, és védeni kincseinket, a magasba emelni értékeinket, elüldözés helyett megtartani, amíg köztünk vannak.

- Istent több dalában is említi. Olvastam róla, hogy vallásos nevelésben részesült, a vallásosság megmaradt?

- Én hívő ember vagyok, számomra ez a természetes állapot. A vallás sokkal inkább kulturális kérdés, mintsem lélektani. Én az ember és az őt körülvevő rendszer mélylélektanával foglalkozom. Teológusnak készülök, és ezzel a háttérrel sem mondhatok mást, a vallás az egyház műve, az egyház pedig az emberi intézményesítés műve. Jól felépített hatalmi és politikai rendszer. Ugyanakkor nagyon jó szolgálatot tud tenni a közösségépítésben, szociális szempontból is. A vallásos közösség jó kezdés arra, hogy az ember megtalálja az útját, saját intuíciós csatornáját Istennel. Azonban az eredeti vallásosság (aminek sokkal több köze volt az igaz hithez!) az utóbbi időben már nem létezik, felekezetiesség van helyette, ami nagy részben sajnos képmutatás. Szerencsés az a közösség, akinek igaz lelkésze van.

- Zenéjét tekintve hová sorolná magát?

- Ez fogós kérdés, nehéz meghatározni. Nem gondolom, hogy erre rá lehetne egy stílusjegyet akasztani. Kifejezetten nyitott, integrált gondolkodású ember vagyok, és ez jellemez mindent amit csinálok. Egyedi hangszerelési megoldásokat fejlesztettem ki, amit ma már letagadni sem tudnék. A dalaimnak, ahogyan az életemnek is az egyik legerőssebb jellemzője a spiritualitás és ez nem csak a mondanivalóra, hanem a zenei köntösre is igaz. Kontrasztos, intellektuális, dinamikus, nem lehet egy állandó, egyenes vonallal jellemezni, inkább nagy csendekkel és nagy hangosságokkal. Integrált muzsikát művelek, amiben az intimitás ugyanúgy jelen van, mint a monumentalitás. A jazz, az autentikus népi elemek éppúgy, mint a rock.

- Az elmúlt évtizedben Ágnes Vanillaként ismertük. Egy jó ideje már csak Ágnesként szerepel. Miért?

- Az első megjelent lemezemen ennyi szerepelt: Ágnes. A második hanghordozómat már Ágnes Vanilla néven adta ki az akkori kiadóm. Ez egy zenei produkciót takart, egy időszakot jelentett, de ez a korszak 2005-ben lezárult. Újat cselekszem, új örömöt hozok, új éneket éneklek és Ágnes néven dolgozom. Zeneileg pedig vissza a gyökerekhez, ami marad, az a lecsupaszított mag. A dalok üzenete bátrabb, merészebb, formát öltött, a zenei köntös pedig érettebb, letisztultabb lett.

- November elején Fodor János Csevegés című műsorában találkozhatunk önnel Miskolcon. Énekelni is halljuk majd?

- Természetesen, és ezt a legnagyobb örömmel teszem. János ragaszkodott hozzá, hogy egy-két dalt énekeljek el. Bár ez nem lesz tipikusan koncert, hiszen ez most itt nem lesz megvalósítható, ugyanis ez egy talkshow. Készülünk viszont nagykoncerttel is Miskolcra a zenekarommal és vendégeimmel, de ennek az időpontja még tervezés alatt áll.

Dávid Ildikó

Névjegy

Ágnes művésznevén régebben: Ágnes Vanilla

Kedvencünk kedvencei

példakép: édesanyja
könyv: A kis herceg, A sirály
film: Wall-E, Csodás álmok jönnek
színész: Robin Williams
zene: Phil Collins, Peter Gabriel
hobbi: főzés, festés