Ákos: Negyven táján az ember már elnézőbb a világgal

Mindig újabb utakon

Negyven éves és húsz éve indult a pályafutása. A jubileumi koncert sorozat hatalmas sikerrel zajlottak országszerte. Ákossal a jövő terveiről, erkölcsről, felelősségvállalásról beszélgettünk.

- Az utóbbi két évben végigjárta az országot az Ákos 40 és az Ákos 40+1 turnéval, ami egyben 20 éves pályafutásának az összefoglalója is volt. Az előadások teltházasak voltak, több vidéki helyszínen dupláztak is a nagy érdeklődés miatt. Számított ilyen nagy sikerre?

- Tavaly kettős jubileumot ünnepeltem, negyvenéves lettem és éppen húsz éve indult a pályafutásom. Az évfordulók alkalmából „Ákos 40” címmel akusztikus koncerteket rendeztünk, alapvetően zongorára hangszerelve. A rockkoncertekhez képest visszafogottabb, nagybőgős, zongorás, szmokingos fellépésekből eredetileg csupán néhány színházi előadást terveztünk, aztán dupla koncerttel kezdtünk a Kongresszusi Központban, és mire felocsúdtunk, már 14 előadásnál tartottunk. Akkora volt az érdeklődés, hogy elkezdtük szervezni a folytatást, 2009-ben „40+1” címen futott tovább a sorozat. Végül egy évig turnéztunk az akusztikus előadással, 29 koncerten 65 ezer néző volt kíváncsi ránk, a helyszínek között majdnem kilencezer kilométert utaztunk, és mindenütt nagy szeretettel fogadtak. Életem eddigi legszebb koncertélményét kaptam a jubileumi előadásoktól, és sok visszajelzésből tudom, hogy másoknak is többet jelentett két óra kikapcsolódásnál. Két másodperc csönd a dal lecsengése és a taps felcsattanása között néha többet ér, mint sok zajos siker.

- Az ember, amikor egy-egy jeles dátumot ünnepel, akkor összegez és értékel. Végzett ilyen jellegű számvetést?

- Negyven táján az ember középről nézi az életet. Jó körülnézni, összegezni, hogy mi is történt eddig, és még mire számíthatok. Irdatlan gyorsan elrepült az elmúlt húsz év, és ha van még húsz, félő, hogy az is ugyanilyen gyorsan megy majd… Ha van előnye a kornak, akkor az abban fogalmazható meg, hogy az ember kicsit lelassul, nem mindig ad azonnali, meggondolatlan válaszokat az őt érő impulzusokra, nem formál hirtelen ítéletet és így elnézőbb is a világgal szemben, igyekszik mindenben meglátni a jót.

- Nem sorolja magát egyetlen párthoz sem, mégis sokan a jobboldalhoz kapcsolják a nevét. Ha felkérnék, vállalna politikai tisztséget? Akár kultúrpolitikai színtéren?

- Autonóm ember vagyok, nem politikus alkat. Más a dolgom: az, hogy dalokat írjak. Messze a politika felettinek érzem azt az erkölcsi rendet, aminek megfelelni próbálok. Direkt politizálással nem foglalkozom, de határozott véleményem van, mint sok más embernek is. Sokszor kapok visszajelzést, ilyet is, olyat is, de nem ezek miatt vagy ezek ellenében beszélek. Magyarországot kölcsönbe kaptuk a szüleinktől, és hamarosan tovább kell, adjuk a gyerekeinknek. Hogyan nézünk a szemükbe? Miért hagytuk ezt a gyalázatos rombolást végbemenni? Milyen vezetőket választottunk? Amikor kiderült, hogy alkalmatlanok, gyengék, hazugok, tolvajok, miért nem volt erőnk elzavarni őket? Aki adózik, aki orvoshoz megy, akarva akaratlanul találkozik a rossz politika következményeivel. Mindenki felelős, én is, ezért szólok.

- Milyen változást, vagy változásokat vár 2010-től?

- Az állandósult rombolás, tolvajtempó, gazemberkedés mára gyakorlatilag az „államrend” szintjére emelkedett. Ennek véget kell vetni, ennél csak jobb jöhet. Furcsa ugyanakkor számomra az a csodavárás, ami sok emberben megfogalmazódik. Bárki kerüljön hatalomra, rendkívül nehéz lesz a helyzete: egy lelkileg-anyagilag kifosztott országot kell rendbe hozni, ahol mindenki azonnali eredményeket vár, ami már a hisztérikus csalódás előszobája. Az őszödi beszéd után nem bukott meg a kormányfő, le lehetett az ország torkán nyomni, nem is nagyon kellett erőltetni. Ez egyértelműen jelzi, hogy az erkölcsi-lelki elsivárosodás drámaibb, mint képzeljük. Gondoljunk csak a 2004. december 5-i népszavazásra. Könnyű belátni, hogy a legelképesztőbb aljassághoz is lehet ideológiát gyártani, a szolgálatkész sajtó pedig ontja az álságos, marxista szagú magyarázatokat bármire. Sokkal durvább meccs lesz ez, mint gondoljuk.

- Melyek a közeljövő tervei?

- Mióta a turné véget ért, újra úton vagyok a Krúdy-felolvasóestekkel Szigethy Gábor irodalomtörténész társaságában. Emellett az új dalok is foglalkoztatnak: ha a BluRay-anyag végre gyártásba kerül, rendet teszek a stúdióban, és fejest ugorhatok a jövő évre tervezett új stúdióalbum hangszerelési-szövegírói munkáiba is.

Kedvencünk kedvencei

Könyv: John Updike: Az élet alkonyán
Író, költő: Krúdy Gyula, Arany János
Film: Lost in Translation, American Beauty
Zene, amit szabadidejében hallgat: Peter Gabriel, Suzanne Vega

fotók: www.akos.hu