Dolhai Attila:„Azt kell csinálnom, amire hivatott vagyok”

Volt már Mozart, Rudolf trónörökös, Rómeó, Jézus és Bicska Maxi is. Az ország egyik legkedveltebb musicalszínésze, akiért éppúgy bolondulnak a fiatal lányok, mint az idősebb asszonyok. Dolhai Attilával annak apropóján beszélgettünk, hogy Debrecenbe látogat az Operettszínház társulata, ahol a Rómeó és Júliát mutatják be. Az előadás férfi címszereplője a népszerű énekes.

- Már tíz éve játsszuk a darabot. Az úgy gondolom, önmagáért beszél, hogy egy egy évtizede bemutatott darab még mindig műsoron szerepel, és már túl vagyunk az ötszázadik előadáson. Hamarosan pedig dupla előadással örvendeztetjük meg a debreceni közönséget – kezdte a beszélgetést a musicalénekes.

- Hogyan lehet ennyi idő után is lendületesen és lelkesen játszani?

- Egy színésznek mindig az a feladata, hogy akár hányadszor is játssza a szerepet, aktuálissá tudja tenni saját maga, és a közönség számára is. A játék élvezete ennyi idő után sokkal nagyobb, mint a bemutató idején, amikor még nagy volt a drukk bennünk, hogy hogyan fogadják majd a nézők az előadást. Most már iszonyú rutin van bennünk, így művészetünk legjavát tudjuk produkálni és arra koncentrálunk, hogy a közönség minél színvonalasabb előadást láthasson.

- A feleséged hogyan viseli, hogy a férje évek óta hősszerelmest alakít a színpadon?

- Egyre jobban (nevet). Eleinte volt még bennem ügyetlenség, és otthon igencsak helyt kellett állnom, hogy a bizalom meg ne inogjon. El kellett fogadtatnom, hogy én egy szerepet játszom, a munkámat végzem, és a színházon kívül továbbra is az vagyok, aki vagyok.

- Akárcsak Rómeó, te is igen fiatalon találtad meg a párodat.

- Igen, 14 éve házasodtunk össze a feleségemmel. A tanítóképző főiskolán habarodtunk egymásba és azóta együtt vagyunk. Nem tudom elképzelni, hogy mi egymás nélkül éljük az életünket. A Rómeó csak megedzett bennünket.

- Három kislány édesapja vagy. Nem lehet könnyű négy nővel együtt élni…

- Egyelőre még csak egy nővel élek együtt és három kislánnyal. Nagyon el vagyok kényeztetve, hiszen a lányok nagyon szeretik az apukájukat. Amikor hazaérek, sorba a nyakamba ugrálnak. Ha majd megy előre az idő és valóban egyre több nővel fogok együtt élni, azt még nem tudom, hogy milyen lesz, és egyelőre még nem is gondolok rá.

- Még igen fiatal vagy, de máris több elismeréssel büszkélkedhetsz. Tavaly Jászai Mari-díjat kaptál. Elégedett vagy mindazzal, amit eddig elértél?

- A feleségem azt szokta mondani, hogy én az az állandóan elégedetlen típus vagyok, és ebben van igazság. De hát amit régen, az álmaimban elképzeltem, hogy sok embernek énekeljek, azon már rég túl vagyunk. Természetesen hálás vagyok a sorsnak, meg Kerényi Miklós Gábornak, hogy ennyi szép munkát kaptam. Ezek a feladatok meghozták annak a gyümölcsét, hogy megannyi közönség és szakmai siker elért. Nagyon büszke vagyok az elmúlt évben kapott Jászai díjamra. Ez számomra egy visszaigazolás, de nem motiváció, mert a motiváció az, hogy a közönségnek énekeljek, és tegyem a munkámat.

- Pályafutásodnak egy szakasza Miskolchoz kötődik…

- Bizony. Miskolcon játszották az Elisabeth című musicalt és akkor én fiatal bohóként elmentem a meghallgatásra és Kerényi Miklós Gábor, aki az előadás rendezője volt beválogatott a csapatba, megkaptam Rudolf szerepét. Az első sikereimet Miskolcon értem el, nagyon boldognak éreztem magam, mert azt tapasztaltam, hogy engem mindenki nagyon szeret. Szívesen gondolok vissza arra a két hónapos próbaidőszakra és az összes előadásra, amit ott csináltunk.

- Jól tudom, hogy eredetileg egyébként rocksztárnak készültél?

- Igen. Ez benne van az ember lázadó korszakában. Tizenévesen, amikor meghallottam az első Ledd Zeppelin meg Deep Purple dalokat, akkor egyértelműen azt éreztem, hogy ez az a muzsika, amit én énekelni szeretnék. Tulajdonképpen ez indított el az éneklés felé. Zenekaroztam, koncerteztem, de az igazi áttörést valójában azonban a színházi közeg hozta meg.

- Mielőtt bekerültél volna a színházi világba, tanítóképzőre jártál. Ez a pálya szülői kívánság volt?

- Nem szülői kívánság volt. Postaforgalmi szakközépiskolában végeztem és az ottani magyartanárom tanácsolta, hogy menjek tanító képzőbe. Ott olyan pedagógiai gyakorlatra tettem szert, amit a mostani pályámon is jól tudok hasznosítani. Na meg a feleségemet is ott ismertem meg. Úgyhogy ez nagyon jó időszak volt az életemben.

- A musicaleken és a popzenén túl gondoltál már arra, hogy szívesen játszanál prózai szerepeket?

- Persze, az ember szívesen kacérkodik különböző műfajokkal. Az én életemben a zene annyira főszerepet játszik, hogy eleinte fel sem vetődött bennem a prózai szerep. De most már egyre többet kacérkodom ezzel a gondolattal, és érzem magamban a vágyat, hogy prózát játsszak.

- Vannak álmok, amiket mindenképpen szeretnél megvalósítani?

- Vannak álmaim, amelyeket kicsiben meg is fogok élni, ilyen a zenekarozás, a koncertezés, már ami a pop és a rock műfaját érinti. De mint az életem megmutatta, nem az az én utam. Azt kell csinálnom, amire hivatott vagyok, amiben a legjobb tudok lenni, és ez jelen pillanatban a színház.

- Ha egy jó tündér teljesítené egy kívánságodat 2014-re, mi lenne az?

- Az, hogy mutassa meg pontosan, mi legyen a következő lépés.


Dávid Ildikó