Fenyő Miklós: „A rock and roll örömforrás”
2009. szeptember 21. (hétfő) 14:55Több mint negyven éve szinte minden házibuliban felcsendül valamelyik slágere. Nevét a rock and roll, és olyan dalok tették ismertté, mint a Csókkirály, a Csavard fel a szőnyeget, a Made in Hungária vagy a Limbóhintó. A Novai Gáborral közösen szerzett Hotel Menthol című dalához Bőhm György és Korcsmáros György írt szövegkönyvet, így született a nagysikerű rock and roll-musical, amelyet a Miskolci Nemzeti Színház is műsorára tűzött. Ő Fenyő Miklós, akinek életét a színpadon kívül már filmvásznon is megörökítették.
- Ha nem lett volna zenész, milyen pályát választ?
- Nagyon komolyan nem készültem másra, de el tudtam volna magam képzelni sportriporteri, újságírói, esetleg valamilyen jogi tevékenységben. De elsősorban mindig is a színpadot álmodtam magamnak. Volt az életemben egy pillanat, amikor rájöttem, hogy mi az én küldetésem, mi az amivel ki tudom fejezni magam? Onnantól már nem volt kérdéses, hogy milyen pályát kell választanom.
- Mindezt a Made in Hungária című filmben is láthattuk. Valóban minden úgy történt ahogy azt a film bemutatta?
- Tulajdonképpen igen. Persze azért ez egy játékfilm, így nyilvánvaló, hogy életem bizonyos pillanatai „filmszerűsítve” vannak. De összességében a film nagyon jól adja vissza azokat az időket, azokat a küzdelmeket és persze a velem történt örömteli pillanatokat is.
- Együttesének egyik nagy slágere volt a Hotel Menthol. Hogyan született a dal? Mi inspirálta a címválasztás?
- Nagyon jól emlékszem – mondja nevetve – Berlinben történt. Egyik este egy vendéglőbe igyekeztem, amikor – mintegy isteni szikraként – bevillant a menthol szó, mint a frissesség kifejezése. Arra gondoltam, mi lenne, ha így neveznének egy szállodát. Jól hangzott a Hotel Menthol szókapcsolat. Úgy éreztem, nagyon jól illeszkedne a Hungária rock and roll-os világába, mint álomhotel, ahol mindenféle csodák történnek az emberrel. Aztán leültem a zongora mellé, elkezdtem dallamokat játszani és kialakult maga a dal.
- Színdarab is készült a történetből, amelyet Budapest, Győr és Veszprém után a Miskolci Nemzeti Színházban is bemutattak...
- Meghívtak a premierre, és ennek nagyon örültem. Az Operettszínházban nagyon sokszor ment, Miskolcon egy kicsit másabb felfogásban láttam a darabot, de ez is visszaadta azt a hangulatot, amelynek a szándékával született az előadás.
- Bár a rock and roll – egy nosztalgia hullámnak köszönhetően – a 80-as évek divatja volt, ma sincsenek nélküle házibulik. Mitől lettek a dalai örökzöldek?
- Sok örömet szereznek. Azt tapasztalom a koncertjeimen, hogy a hallgatók öröme visszasugárzik rám is. Ez a zene olyan közös örömforrás, amit újra és újra igényel az ember. Ráadásul ma már egy legenda is, és talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az én előadásomban kellőképpen hiteles is a műfaj.
- Milyennek látja a jelenkor fiatal zenészeit?
- A Megasztár során volt ugyan némi betekintésem, de sajnos, mint zsűritag inkább csak a produkciókat tudtam értékelni, a mögöttes munkát kevéssé ismertem. De úgy gondolom, hogy természetesen egy mai produkció is legendává válhat úgy 30 év múlva. De ehhez a hitelesség és a tehetség föltétlenül szükséges. Csak így lehet valakinek jövője.
- Véget ért a nyár, hogyan töltötte, pihenéssel, vagy munkával?
- Jórészt munkával, nyaralni nem voltam. Színházi bemutatóim voltak, és a Margit-szigeten megtartottam a szokásos nagy koncertemet, amelyből most a nagy érdeklődésre való tekintettel kettő is volt egymás után. A pihenés majd talán ezután jöhet.
- Készül-e a közeljövőben valamire?
- Folyamatosan készülök valamire, de erről beszélni csak akkor érdemes, ha megvalósul. Tehát kész vagyok nagyon sok mindenre, és bízom benne, hogy ezek jórészét sikerül megvalósítanom.
Dávid Ildikó
NÉVJEGY
született: 1947 március 12-én, Budapesten
KEDVENCÜNK KEDVENCEI
Példaképe: Walt Disney
Könyv: A Pál utcai fiúk
Film: Volt egyszer egy Amerika
Zene(amit hallgat): country
Hobby: futball
Étel: olaszos ételek, tészták
Ital: sör