Geszti Péter: „Meg akarom érinteni az embereket azzal, amit csinálok”

Népszerű és sikeres ember. Gyerekszínész volt, kipróbálta a riportekedést, dolgozott a reklám szakmában, szövegíróként is letette a névjegyét, színpadra áll előadóként, több együttest létrehozott, életre hívta az ARC-ot és a Nemzeti Vágtát, de megismerhettük mentorként is az X-Faktorban. Geszti Pétert gyerekkoráról, eddigi munkáiról, a mentorságról és jelenlegi zenekaráról is kérdeztük.

- Van valami, ami úgy érzi, hogy kimaradt az életéből?

- Egyrészt szeretnék új musicaleket írni, másrészt pedig szívesen írnék és rendeznék játékfilmet. Valamint vannak olyan zenei elképzeléseim a mostani zenekarommal, a Gringo Sztárral, amiket még nem valósítottam meg. Mindezek mellett szívesen visszaköltöznék a 90-es évekbe, mert akkor szerintem sokkal nyitottabb és érdeklődőbb ország voltunk.

- Amikor gyerekként megkérdezték, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”, mit válaszolt?

- Óvodás koromban az űrhajózás kötötte le a figyelmemet, így űrhajós szerettem volna lenni. Általános iskolás koromban díszlettervezőnek, majd egy ideig rendezőnek készültem.

- Ehhez képest az ELTE Tanárképzőn végzett. Tanított valahol?

- Csak a kötelező hospitálásokon. Úgy éreztem, hogy tudnám én ezt csinálni, csak egyrészt másfajta ambícióim voltak, másrészt úgy gondoltam, hogy a tanítás egy hivatás, amihez hivatástudat kell, olyan elkötelezettség, ami belülről fakad, és én ezt nem éreztem a tanítással kapcsolatban.

- Egyébként egyformán fontos minden, amit eddig csinált, vagy van köztük fontossági sorrend?

- A legfontosabbak a dalaim, mindennemű más tevékenységemen túl, mert azokról azt remélem, hogy van köztük nem kevés, amelyik hosszú távon is megállja a helyét. Bízom abban, hogy sikerül néhány dallal valami igazságot vagy szépséget megmutatni, ami az utánunk következő generációnak is mondhat valamit. Illetve remélem, hogy az ARC kiállítás és a Nemzeti Vágta olyan kulturális toposzok lesznek Magyarországon, amelyek nemzedékeken át lesznek fontosak.

- A televíziónak köszönhetően ma Magyarországon leginkább az X-Faktor mentoraként ismerik. Miért vállalta kétszer is a feladatot?

- Először azért vállaltam, mert éppen ráértem, na meg régen sokat televízióztam, és azt éreztem, hogy jó lesz egy kicsit újra elmerülni ebben a világban. Másodszor pedig azért, mert jól éreztem magam az első sorozatban, valamint sejtettem, hogy milyen típusú feladat jön, hogy a csapatokat fogom kapni, és ez nagyon érdekelt.

- Hogy érzi, mit kapott ön a műsortól?

- Nagyon sok klassz érzelmi pillanatot a mentoráltjainkkal kapcsolatban. Azt szoktuk mondani, hogy az X-Faktor egy érzelmi hullámvasút, amelyben nem az a legérdekesebb, hogy ki hogyan énekel, hanem az, hogy egy-egy személyiség, akit megszeretünk, hogyan masírozik a műsorban. Másrészt pedig kaptam egyfajta ízlést is, ami segítette az én mai zenéről kialakítandó képemet. Úgyhogy szakmailag és emberileg is kaptam a műsortól.

- Rengetegen jelentkeznek, ha tehetségkutatást hirdetnek. Mi a véleménye, több ma a fiatal tehetség, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt?

- Szerintem ugyanannyi, csak akkor nem voltak ilyen típusú műsorok. Ez a tehetségkutató olyan, mint egy valóságshow, amelyben az emberek hónapokon keresztül nyomon követik egy-egy embernek a sorsát. Azáltal, hogy a műsorban énekelnek, még érdekesebbé válik. A fiatal tehetségek pedig megpróbálják, hátha sikerül kiemelkedniük, és egy másfajta egzisztenciát, életpályát felépíteniük.

- Mi vonzza vajon a fiatalokat? A sztárság?

- Egyértelműen egy jobb és érdekesebb életnek az ígérete csillan meg ebben. Sztorikat, történeteket ír egy-egy emberről, aki az ismeretlenségből emelkedik fel, és válik az orrunk előtt sztárrá. Ez egy olyan vágyott forma, amit nagyon sokan szeretnének választani, csak keveseknek van meg a tehetségük arra, hogy ezen végig mehessenek. De a társadalmi felemelkedésnek egy sokak által vágyott formája lett ez.

- Mi a véleménye a mai magyarországi könnyűzenéről?

- Nagyon sokszínű és többrétű a mai magyar könnyűzene, mint amilyen tíz vagy húsz éve volt. Ugyanakkor nagyon nagy bajban is van, hiszen a gazdasági válság tönkre tette a popzenei piacot. Nem csak a lemezeladások szűntek meg, hanem a koncertlehetőségek is nagyon beszűkültek, mert nincs fizető képes kereslet. A zenészvilág brutális forrás és munkahiánnyal küszködik.

- Több zenei formációt is létrehozott. A Rapülők meg a Jazz+Az után jött a Gringo Sztár. Az előző kettő is sikeres volt, mégis hirtelen abbahagyta. Mi volt az oka, és mi lesz a sorsa a Gringo Sztárnak?

- Mindegyik más ok miatt ért véget. A Rapülők játéknak indult, és olyan sikeres lett, hogy amikor már a csúcson voltunk és körbenéztünk, úgy gondoltuk, hogy nem várjuk meg, amíg innen letaszít minket a kor. A Jazz+Az-ban három generáció dolgozott együtt, a szakmai ritmusok eltértek egymástól, úgy éreztük, hogy jobb, ha befejezzük, mielőtt összevesznénk. A Gringo Sztárnál egyáltalán nem tervezem, hogy befejezném a közeljövőben, mert életemnek ebben a szakaszában hosszabb távon szeretnék foglalkozni a zenéléssel. Több zenei tervem van, ami a Gringohoz kapcsolódik.

- Rengeteg díjat kapott, kitüntették a Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével is. Mennyire tartja fontosnak a díjakat, az elismerést?

- Örömmel és köszönettel tudomásul veszem, de nem ez alapján rangsorolom az életem fontos dolgait, hanem sokkal inkább azon keresztül, hogy mennyire tudom megérinteni az embereket azzal, amit csinálok.

- Elfoglalt ember, jut elég idő a családjára?

- Igen, főleg az elmúlt két évben. Három éves a nagyobbik lányom és egy éves a kicsi. Az elmúlt két évben az első féléveket itthon töltöttem, úgyhogy nem gondolom, hogy drámai időhiánnyal küszködnék, ami a családomat illeti. Ami a legfontosabb, hogy kialakult egy olyan feladat megosztás itthon a feleségemmel, ami mindkettőnk számára jól menedzselhető családi életet tesz lehetővé.

- Elégedett az életével?

- Nem vagyok egy elégedett típus, inkább kíváncsi. Mindig azt nézem, hogy mit lehetne még kihozni az életből, ami újszerű, amitől otthonossá válik az élet. Valahol mindig azt keresem, hogy mi az, amiben meg lehet egy kicsit újulni. De egyébként sem lehetek az életemmel elégedett, mert amilyen helyzetben van ma az ország, az rám is hat.

Dávid Ildikó

Geszti Péter névjegy

született: Budapest, 1964. május 9.
családi állapota: nős
Két gyermeke van: Sára Lujza és Lenke Róza

Kedvencünk kedvencei

zenei példakép: Bono
könyv: Salman Rushdie: Firenzei varázslónő
film: Életrevalók
zene: hangulattól függ, klasszikustól a rockzenéig bármi
hobbi: foci
étel: az olasz tészták
ital: friss mangólé