Gladiátorok a Lovagi Tornák Terén
2018. április 3. (kedd) 19:31– Egy időben elég sokat láthattuk a Miskolci Nemzeti Színházban: játszott a West Side Storyban, az Elizabethben, a Denevérben… Mit jelentett ez az időszak az Ön számára?
– Végzett főiskolásként a miskolci színház adta az első igazi színházi élményemet. Hegyi Árpád Jutocsa leszerződtetett először a Strauss-operett főszerepére, aztán a West Side Story-ban két szerep is következett, majd Kerényi Miklós Gábor rendezésében az Elizabeth, ahol már a feleségemmel, Janza Katával játszottunk együtt. Így három, vagy négy évadon keresztül minden évben járogattunk Miskolcra. Nagyon szeretem ezt a várost – nemcsak a színházi légkör miatt. Mindig megtaláltam itt a szépséget, a kikapcsolódást. Gyakran kimentem futni a Hámori-tóhoz, és jó barátokra találtam akár a színészek környezetében…
– Hogyan vezetett az út ebből a kőszínházból a szokatlanabb, de nagyon izgalmas lovas színházhoz?
– A színművészeti egyetem előtt elvégeztem Pápán az Állategészségügyi Technikumot. A pápai lovasklubnál lehetőségem nyílt egy ifjúsági díjugrató versenyző szakosztályba igazolni, s hivatásos versenyzőként négy éven keresztül profi k között lovagolhattam. Itt sajátítottam el a lovaglás profeszszionális alapjait, amit persze azóta is folyamatosan fejlesztek. A sport is olyan, mint a művészet, itt is meg kell újulni, nem lehet kijelenteni, hogy tökéletesen tudok lovagolni… De a lényeg, hogy a kettő ötvözete – tehát a középiskolás éveim alatt szerzett mezőgazdasággal kapcsolatos tanulmányaim, illetve a színészi diplomám – predesztinált arra, hogy ezt a nagyon érdekes cirkuszművészet és színházművészet közti hidat, amit Nemzeti Lovas Színháznak nevezünk, megálmodhassam és létre is hozhassam.
– Rengeteg, artistákat ,,megszégyenítő” lovas trükköt csodálhatnak meg a nézők az előadásaikban. Vannak olyanok, amelyeket Ön talál ki?
– Igen. Persze itt is csak akkor tud az ember továbblépni, ha mindig megújul, és arra törekszik, hogy minél többet tudjon erről a – kijelenthetjük, hogy létező – hivatásról, a lovas színészetről. Ez is a végletekig fejleszthető, ha minden szakágban elmélyül az ember. Díjlovaglásban Dallos Gyula mesteredző, nemzetközi díjlovas bajnok oktat minket, de folyamatosan gyakoroljuk a trükklovaglást, amikor lovasok föl-le ugrálnak vágta közben a lovon különböző elemeket bemutatva, a westernlovaglást, fogathajtást – minden lósporttal kapcsolatos elemet. A galopptudásunkat most a Kincsem című musicalben kamatoztathatjuk majd. Az egyik színésztársam, aki a főszereplő zsokét játssza, dalra fakad a 60 km/óra sebességgel száguldó ló hátán… Tehát valóban elmondható, hogy mi néha artistákat, kaszkadőröket meghazudtoló módon lovagolunk. Alapvetően minőségi énekesekként, minőségi színészekként a lovat – a világ leszebb és legkarizmatikusabb élőlényét – hívjuk segítségül ahhoz, hogy megemelje a muzsikánkat.
– A következő terv ezek szerint a Kincsem című film adaptációja…
– Nem mondanám adaptációnak, hiszen kicsit más forgatókönyvet írunk, de hasonló elemek lesznek benne, mint a filmben. Ezt a bemutatót júliusra tervezzük… De előbb eljövünk Miskolcra a Gladiátor című musicallel és a Mátyás, az igazságos című rockoperával. Mindkettő nagyon jól mutat majd Diósgyőrben, hiszen a vár alatt felépített Lovagi tornák tere teljesen megfelel egy ókori gladiator-küzdőtérnek, de a Mátyáshoz passzoló középkori attitüdnek is.
– Gondolom, a Gladiator alátámasztja azt a mostanság hangoztatott hitvallását is, hogy szeretnék terjeszteni az ,,ép testben ép lélek” szemléletet.
– Igen, ezt azért mondogatom mostanában, mert rengeteg helyen megosztó kritikákat kapok a felsőtestem miatt – mármint hogy sokak szerint többször vetkőzöm, mint kellene…, és hogy miért foglalkozom ezzel? Azt gondolom, ez kétféle embertípust zavarhat: az irigyeket és a sznobokat… A Nemzeti Lovas Színház mint különleges műfaj egy kicsit arra rendeltetett, hogy hollywoodi – történelmi, kosztümös – mozik világát keltsük életre, általában magyar hősökkel, s ehhez szinte alapkövetelmény szép nők, szép férfi ak gyönyörű lovakon való megjelenése. Úgyhogy nekünk nemcsak a lelkünket, a muzsikánkat, a színészi technikai tudásunkat kell csiszolnunk, hanem a testünket is, hiszen akkor vagyunk hiteles lovasszínészek. Nem mondom, hogy ez az alfája és omegája, de nagyon fontos tényező... És persze normális izomzat nélkül nem is nagyon lehet lovagolni! Végeredményben az a követelmény, hogy harmonikus testalkatú fi atalok tiszta tekintettel, sportolói attitüddel, de művészi lélekkel felruházva tudjanak a lovon énekelni.
– A Gladiátor műfaja különleges: gigamusical. A bemutatón még elefántok is voltak. Lehetséges, hogy a vidéki előadásokon is megjelennek?
– Ez sajnos nem olyan egyszerű. Először is Richter Flórián lovas artista barátom cirkusza nem tartózkodik Magyarországon az előadás időpontjában, tehát nincs honnan elkérni az elefántokat, de egyébként sem lenne könnyű megoldani sem gazdaságilag, sem technikailag a tartásukat, szállításukat. Ennek ellenére nem fog csalódni a közönség, hiszen a kétkerekű római harci szekerek, a kidolgozott, látványos harci jelenetek nem maradnak el, s Mészáros László zeneszerző csodálatos dallamaival kísérve szórakoztatják majd a közönséget.
D.K.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza