Halász Judit:

A Kossuth- és Jászai Maridíjas Érdemes Művésszel – aki nemrég vette át az idei Maecenas-díjat – közelgő miskolci vendégszereplése apropóján beszélgettünk.

„Amikor első osztályba jártam, Almási Évával felváltva mondtunk verseket az iskolai ünnepségeken. Emlékszem, sorsot húztunk, hogy ki szerepeljen. Emellett szavalóversenyeken indultam, szólót énekeltem az énekkarban, vagyis megmutathattam színészi képességeimet. Aztán amikor kiderült számomra, hogy ez egy létező foglalkozás, természetesen színész akartam lenni” – kezdi a beszélgetést a mai és a „régen volt” gyerekek kedvence.

» Szinte megszámlálhatatlan színpadi szerep és közel negyven film van a háta mögött. De mindkét műfajban talán a kezdet, vagyis az első „játék” legemlékezetesebb...

Még főiskolás voltam, amikor megtalált a színház és a film is. A Nemzeti Színházba jártunk gyakorlatra, de olyan szerencsém volt, hogy a József Attila Színház felajánlott egy főszerepet, Kállai István: Férjek a küszöbön című darabjában, amelyben Bodrogi Gyula volt a partnerem. Majd, az abban az időben a legjobb színháznak számító Madáchban, egy ír vígjátékban szerepeltem. Ami pedig a filmet illeti, másodév végén nagy-nagy izgalommal készültem az Esős vasárnap felvételeire. Amikor elkészült, Szász Péter azt mondta: Halászkám, maga egy zseni. Ettől én szárnyakat kaptam, és azt gondoltam, na akkor ezt tényleg így kell csinálni.

» A hatvanas évek közepétől hűséges a Vígszínházhoz...

Annak idején nem volt szokás, hogy a színészek színházat váltsanak. A többi kollégával akkor találkoztunk, amikor televízióztunk, vagy filmeztünk. Ennek köszönhettem, hogy a ma már színháztörténeti nagyságoknak számító művészekkel játszhattam együtt.

Őrületesen tudták a szakmát. Mindegyikük kivételes egyéniség volt, ezért szerette őket a közönség. De találkoztam olyanokkal akiket a szakma elismert, közönség nem volt vevő rájuk, mert hiányzott belőlük a „pécsisándorság”, a „kismanyiság” vagy éppen a „tolnaikláriság”.

» A színpad, vagy a film áll közelebb Önhöz?

Minden színészhez a jó szerep és a jó rendező áll közel. A film és a színpad is igazi élményt nyújt, ha jó a szerep. Persze mindegyik másként ad: a színpad akkor, amikor bejön a közönség. A filmnél más a helyzet, természetesen kell játszani, mert ha valaki „színészkedik” a vásznon, a néző kimegy a moziból.

» Közel 30 éve készít gyerekműsorokat...

Az első lemezem után nem gondoltam, hogy személyes kapcsolatom lesz a gyerekekkel. Aztán megkeresett a Bojtorján zenekar, hogy csináljunk együtt egy előadást. Nagyon féltem az első fellépés előtt, de amikor egy kicsit ellazultam, és már tudtam a gyerekekre figyelni, rájöttem, fantasztikusan reagálnak egy-egy dalra. Egyébkén jó ideje úgy készülök a műsoraimra, hogy a szülőkre is gondolok. Ők olyan felnőttek, akik egyszer, régen – még kisfiúként, kislányként – ugyanúgy együtt énekelték velem a dalokat, mint a mostani apróságok. A lemezeim nem csak a gyerekekhez, hanem ezekhez a „régen volt” gyerekekhez is szólnak.

» A gyerekek hálából – Magyarországon először – Önt választották meg a Mosoly-Rend Lovagjának...

Nagyon örültem neki. Különösen, amikor Szilágyi János, akiről köztudott, hogy nem bókol, azt mondta: ez nem bunda, tényleg rengeteg szavazatot kaptál. Egyébként Lengyelországból eljött az alapítvány elnöke, és a Parlamentben adta át a kitüntetést, akkor, amikor még voltak parlamenti gyermekkarácsonyok.

» Köztudott, hogy imádja az unokáit...

Kettő is van belőlük, az egyik hároméves, a másik másfél. A nagyobbik unokám, aki imád beszélni, szerepel az új lemezemen is. Emellett a lemezborítón is ők láthatók velem.

(Halász Judit november 25-én, vasárnap „Szeresd a testvéred!” címmel ad koncertet Miskolcon, a Művészetek Házában.)

Dávid Ildikó

NÉVJEGY
Születési ideje: 1942. október 7.
KEDVENCEI
Költő: József Attila, Petőfi Sándor
Könyv: A kis herceg
Film: Csalóka napfény
Ország: Olaszország
Hobbi: az unokákkal és a barátokkal lenni
Évszak: nyár eleje
Étel: saláták