Keresztes Ildikó: „A zenei tehetség adottság, amivel megpróbálok élni és nem visszaélni”

Hazánk egyik legizgalmasabb hangú és talán legsokoldalúbb énekesnője, aki meghatározó alakja a hazai rock és pop életnek. Egyedi, fátyolos hangjával egyaránt belopta magát a musical és a rockzene kedvelő közönség szívébe is. Keresztes Ildikó 18 évesen költözött Marosvásárhelyről Magyarországra és 3 csodálatos nap után rájött, mégsem könnyű az új hazába való beilleszkedés.

- Nagyon nehéz időszak volt. Négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy azt mondjam, most már jól érzem itt magam – emlékezett vissza azokra az időkre a népszerű énekesnő.

- Kevesen tudják, hogy a román tornászválogatott kerettagja voltál.

- Kezdetben sokoldalú, tehetséges gyereknek mutatkoztam. Valóban eleinte a mozgás sokat számított az életemben. Jött szépen sorba a balettintézet, a szertorna és a ritmikus gimnasztika. Majd a válogatott keret tagja lettem, és ekkor Magyarországra költöztünk. Beiratkoztam a Testnevelési Főiskolára, amit 88-ban el is végeztem, és ritmikus gimnasztika szakedző lettem.

- Hogyan lett a tornászból énekes?

- 16 évesen, amikor a fiatalok elkezdenek lázadni, én is bulikba jártam, meg koncertekre. A barátaimnak, akikkel együtt jártunk szórakozni feltűnt, hogy olyan erős, karakteres hangom van, főként ahhoz képest, hogy 20 kilót nyomtam vasággyal együtt. Aztán egyre inkább el kezdett érdekelni a zene. Nyilván megvolt hozzá az adottságom, csak idő kellett hozzá, hogy erre rájöjjek. Egyébként viszonylag későn jött ez a dolog. Az énektanulással 19-20 évesen kezdtem el foglalkozni.

- Több mint 20 éve énekelsz. Pályádnak melyik korszakát tartod a legszebbnek?

- Talán a mostanit. Abban az időszakban lettem énekesnő, amikor nem voltak túl nagyok a lehetőségek. Rögös utat jártam végig, de azt gondolom, hogy ez annál értékesebb és annál időt állóbb. Talán most van az a korszakom, amikor a legsikeresebbnek meg a legérettebbnek érezem magam. A közönség is most fogad el és szeret a legjobban, miközben persze a szakma mindig is a tenyerén hordozott.  

- Több műfajban is bizonyítottál már, mégis melyiket érzed a legközelebb a szívedhez?

- Elsősorban a rock zene, amit a legjobban tudok csinálni, és ami a legközelebb áll hozzám. De ezen kívül nagyon sok zenés darabban, musicalben játszom, azt is nagyon szeretem. Belekóstolhattam a népzenei és világzenei műfajba is a Ghymes együttesnek köszönhetően. Mivel Erdélyből származom, úgy gondolom, hogy hordozom magamban a népzenei gyökereket. Egy előadóművésznél egyébként szerintem nem hátrány, ha sokoldalú. De úgy érzem, nekem minden műfajban sikerült megtartanom a Keresztes Ildikóságomat, jól ráérzek a stílusokra. Ez Isten adománya, adottság és tehetség. Ezt én kaptam, amivel megpróbálok élni és nem visszaélni.

- Hosszú ideje vagy a pályán, mégsem kezdett ki a bulvársajtó, nem lettél celeb. Mindez minek köszönhető?

- Talán annak, hogy sikerült megőrizni a hitelességemet. Egyébként nem ítélem el a bulvárt, mert pontosan tudom, hogy ha az ember ilyen szakmát választ, akkor valamilyen szinten be kell engedni ezt is az életébe, természetesen csak a jó ízlés határáig. Úgy érzem, hogy tisztel annyira a szakma és a sajtó, hogy ne vájkáljanak az életemben, és ezért én nagyon hálás vagyok.

- Két évvel ezelőtt megjelent albumodon klasszikus magyar rockdalok feldolgozása hallható. Most új nagylemezed jelent meg. Mit tudhatunk erről a korongról?

- Azt a címet viseli, hogy Csak játszom. Egy kicsit bajban voltam, mert igazából nem tudtam kiemelni egy dalt, aminek a címét az album viselhette volna. A Csak játszom pedig a teljes színházi és a színpadi életemet jelenti. Ez egyébként egy kicsit folytatása az előző albumomnak, hiszen nagyjából ez is egy feldolgozás album, de van rajta két új dal is, egy svéd zeneszerzőtől.

- Ősszel országjáró turnéra indulsz. Egyébként is sok felkérésed van?

- Állandóan úton vagyok. Tavaly óta van egy zenekarom, akikkel folyamatosan játszunk. Van úgy, hogy egyik fellépés éri a másikat. Többféle formában találkozhat velem a közönség. Egyrészt élő zenekarral lépek fel, de szerepelek úgynevezett hakni műsorokban is, exkluzívabb partikon musicaleket énekelek. Céges rendezvényeken, elegánsabb helyeken zongoristával kísért produkcióban, a színházban pedig zenés és prózai darabokban láthatnak a nézők.

- Nyíltan vállalod, hogy melyik politikai irányzathoz húzol. Milyen változásra számítasz a következő hónapokban?

- Egy ismert embernek vállalnia kell a nézeteit. Nem vagyok politikus, és nem párt szerint ítélem meg az embereket. Ha hiszek valamiben és látom értelmét, meg szeretném jobbá tenni a világot, akkor ha felkérnek, a jó ügy mellé kell állnom, mert ez a kötelességem. Most azt remélem, hogy sokkal szebb idő köszönt ránk, egy sokkal emberségesebb, igazságosabb és erkölcsösebb világ.

- Ha felkérnek, akkor mindig szívesen segítesz. Részt vettél az árvízkárosultak javára rendezett miskolci segélykoncerten is. Ez így természetes?

- Abszolút, bár én ezt nem szoktam nagydobra verni. Az árvizet én is megtapasztaltam gyerekkoromban, tudom, hogy mit jelent. De ha nincs is katasztrófa, akkor is van sok olyan jótékonysági rendezvény, amire el szoktam menni, a beteg gyerekek megsegítésén át egészen az állatmenhely támogatásáig. Amíg időm és energiám engedi, bármilyen formában képes vagyok segíteni. Egy a lényeg, hogy a pénz oda kerüljön, ahol a legnagyobb szükség van rá.

- Mi a következő feladat, ami rád vár?

- Rengeteg fellépésem van a nyáron. Már elkezdtem próbálni a következő színházi évadra is. Az új lemezemnek is nagy sikere van. Úgyhogy én igazán nem is kívánok többet magamnak, minthogy adjon a Jó Isten egészséget meg erőt, hogy ezt tovább tudjam folytatni.

Dávid Ildikó

Névjegy:

Született: Marosvásárhely, 1964.augusztus 8.

Kedvencünk kedvencei:

Film: Szenvedélyek viharában
Könyv: Paul Auster: Timbuktu
Hobby: utazás
Étel: pizza, tészta
Ital: pálinka, bor
Parfüm: karakteres, vadmacskás illatok (Angel Thierry Mugler)
Férfi ideálja: magas, sportos, okos, intelligens