Koncz Zsuzsa: ” A közönség szeretete tart a pályán”

Koncz Zsuzsa lassan több mint négy évtizede a magyar könnyűzene kivételes egyénisége. Olyan nagy slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Ha én rózsa volnék, a Mama kérlek, a Kárpáthyék lánya és a Rohan az idő. A Kossuth díjas énekesnő november 11-én, Miskolcon a Művészetek Házában lép színpadra.

- Volt kiskoromban egy alapvető segítőkészség és igazságérzet bennem, és akkor még naivan azt gondoltam, hogy a jog az igazság eszköze. Mivel a zenei pályának annak idején a társadalmi presztízse elég alacsony volt, nem is gondoltam arra – miközben nagyon szerettem énekelni –, hogy tudatosan erre a pályára készüljek. Ezért volt a jogi egyetemi kitérő, ami egyébként sok mindenre jó volt. Többek között arra, hogy észrevegyem, azok a magyar szövegek, amelyeket Bródy Jánostól később kaptam, talán sokkal inkább szolgálhatják az embereket, és bizonyos értelemben a saját igazságérzetemet és másokét is, mintha én magam jogásznak álltam volna.

- A zene gyermekkorától meghatározó volt?

- Mióta az eszemet tudom, mindig énekeltem. Az iskolában karénekes voltam, a későbbiekben hangszeres zenét tanultam, hegedültem négy évig, amit aztán persze abba hagytam, de a zene mindig fontos közeg volt a számomra. Ha örömöm, vagy ha bánatom volt, akkor zenét hallgattam, énekeltem. Kiválasztottam azokat a zenéket, amelyek tetszenek, és ezek már gyerekkoromban is nagyon vegyesek voltak, az operától egészen a Pancsoló kislányig terjedtek.

- Mit jelentett és mit jelent önnek a színpadra állni? Mit jelent a közönség szeretete?

- A közönség szeretete az, ami a mai napig a pályán tart, erőt és energiát önt belém. Ezért is jelent sokat számomra a személyes találkozás. De nagy öröm az is, ha stúdióban dolgozhatok. Az elmúlt hetekben például a ’97 óta folyamatosan készült hang és képfelvételeket montíroztuk össze. A felvételeken láttam és halottam a közönség reagálását, rajongását. Ez borzasztóan nagy felhajtóerő.

- Soha nem szolgálta a szórakoztatóipart, 40 éve az igényes zene képviselője. Milyennek látja a mai könnyűzenei divatot?

- Úgy tűnik, hogy a zene most olyan szórakoztatóipari termék, amely nem arra szerződik, hogy gondolatokat ébresszen, vagy esetleg továbbvihető élményt adjon. Csak a háromperces szórakoztatásra koncentrál, és nem tarja szem előtt a színvonalat. Nem értek egyet azzal, hogy a figyelemfelkeltés érdekében bármi megengedhető az előadónak. Ízlést, nyelvet vagy lelket is lehet rombolni akármelyik művészeti ágban. Ezt én visszautasítom. Pedig sajnos ennek jeleit nap mint nap tapasztalhatjuk tulajdonképpen minden műfajban.

- Keveset szerepel a médiában. Van valami különös oka ennek?

- Nagyon nehezen találnám a helyemet ebben a közegben, amiről beszéltem. Azért, hogy az emberek érdeklődését fenntartsam, például nem fogok elmenni főzni egy műsorba, hiszen én nem szakács vagyok. Vagy nem viszem el a dalaimat egy olyan rendezvényre, ahol előttem, és utánam is teljesen vállalhatatlan dalok, vagy zeneművek hangzanak el. Amikor még viszonylag színvonalasabban, a jó ízlést szem előtt tartva működtek a rádiók, televíziók, bizonyos dolgokban már akkor sem vettem részt. Nem gondoltam azt mondjuk, hogy egy tánczenei koktélba a Ha én rózsa volnék című dalt be kellene szerkeszteni. Én mindig is egy kicsit kívülálló voltam, és soha nem törekedtem az állandó jelenlétre.

- Elégedett mindazzal, amit elért?

- Természetesen egyrészt nem vagyok elégedett, kritikusan látom amit csinálok, másrészt viszont belátom, hogy amit az adott helyzetben, az adott körülmények között, a képességeimmel elérhettem, azt talán elértem. De a legfontosabb számomra az, hogy a közönség szeretetét meg tudtam tartani.

- Mit vár a jövőtől?

- Egy kicsit nyugalmasabb életet Magyarországon, és a világban is több békességet. Ami a legfontosabb, hogy az emberi értékeket a helyén kezeljük. Ezek a dolgok más országokban jobban a helyükön vannak, mint nálunk. Szóval még bőven van tennivalónk. Nem szabad engednünk, hogy Európa szélére szoruljunk, sem morális, sem gazdasági tekintetben.
                                                                                                                
Dávid Ildikó

Kedvencünk kedvencei

Példaképe: nincs, mindenből a színvonalasat szereti
Könyv:  Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen
Író, költő: Vámos Miklós, Eszterházy Péter
Film: Amelie csodálatos élete
Zene: Komolyzene: Mozart, Haydn, Beethoven
Hobby: interneten szörfözés