Lovasi András: A Kiscsillag régi álmom volt

Lovasi Andrást 23 éven át a Kispál és a Borz zenekar énekeseként ismerte a közönség. Tavaly ugyan feloszlott az együttes, de az énekes-basszusgitáros tovább zenél a 2005-ben alapított Kiscsillag zenekarban. A tavaly Kossuth-díjjal kitüntetett Lovasi Andrással az elmúlt közel negyed századról, a Kispál utáni korszakról, a magyar könnyűzene helyzetéről és miskolci fellépéseiről beszélgettünk.

- Huszonnégy évvel ezelőtt alapította a Kispál és a Borz együttest, amely végül tavaly feloszlott. Fájó volt a búcsú?

- Most még csak olyan, mintha szünetet tartanánk. Ilyen egyébként is volt a zenekar életében. Abban biztos vagyok, hogy hiányozni fog, hogy mennyire, még nem tudom. De azt már most érzem, hogy maradt egy űr utána. Valamennyien úgy gondoljuk, hogy ezt az űrt a későbbi produkcióink, illetve pályafutásunk azért valamennyire kitöltheti. Ha többet nem állhatnék színpadra, vagy nem írhatnék dalokat, sokkal fájóbb lenne, mint az, hogy a Kispállal már nem.

- Egy éve, március 15-én Kossuth-díjat kapott, aminek elég vegyes fogadtatása volt. Önnek mit jelentett a kitüntetés?

- Örülök, hogy vegyes volt a fogadtatása. Ha ezt egy performansznak fogjuk fel, akkor annak sikerült. (nevet) Számomra egyébként nagy megtiszteltetést jelentett, és úgy éreztem, hogy ez annak a műfajnak is egyfajta elismerése, amiben én dolgozom. Büszke voltam arra, hogy fiatalon, ilyen magas állami kitüntetést kaptam.

- A Kispál és a Borz befejezte, ám a 2005-ben alapított Kiscsillag él és virul. Ez milyen változást hozott az életében?

- Egészen 2005-ig a Kispál volt az, amire mindent feltettem, tehát minden ötletemet ott próbáltam megvalósítani. Aztán amikor a zenésztársaim az ötleteimre nem reagáltak úgy, ahogy én azt szerettem volna, akkor azt gondoltam, nem sértődöm meg, hanem ezt megcsinálom máshol. Így lett szólólemezem, így kezdtem el dolgozni a Csík zenekarral, és így csináltuk meg a Kiscsillagot is. Ez már régi álmom volt, csak mindig úgy álltam hozzá, hogy ej, ráérünk arra még. Mindig meg akartam tanulni igazán jól gitározni, és erre a Kiscsillag lehetőséget adott. A Kispál zenekarban egyébként a vége felé már minden rám nehezedett, egy kicsit kezdett a Lovasi zenekara lenni. A Kiscsillagban odafigyelünk arra, hogy mindenki hozzon ötleteket, na meg az is jó, hogy ez két frontemberes együttes.

- Milyennek látja a magyarországi könnyűzenei életet?

- Minden rádiónak van egyfajta profilja, a magyar zeneszerzőknek pedig sokkal több olyan igényes szerzeményt kell produkálniuk, amelyek megállják a helyüket. Ezen kívül üdvös az, hogy egyre több olyan zenekar szól a rádióban, amelyik élő produkcióban, valódi hangszereken játszik. A cél az, hogy legyen Magyarországon egy összehangolt könnyűzenei oktatás, hiszen jelen pillanatban az EU országai közül hazánkban tudnak a legkevesebben alapszinten zenélni. Pedig minél jobb fülű a közönség, annál igényesebb zenével állnak elő a zeneszerzők és az előadók.

- Miskolcra már szinte haza jár fellépni. Jól érzi itt magát?

- Igen, Miskolcon általában szeretnek bennünket az emberek. Sok-sok régi barátunk van, aki 15-20 éve eljár a koncertjeinkre. Másrészt pedig rengeteg élményünk kötődik a városhoz, a pályaudvaron alvástól kezdve sok-sok minden. Az utóbbi egy-két évben gyakran előfordult, hogy még ott maradtunk beszélgetni a barátainkkal.

- Márciusban fellépnek a Diósgyőri Ady Endre Kulturális és Szabadidő Központ MűvészBejárat című műsorában. Milyen programra számíthatnak a rajongók?

- Most éppen lemezírásban vagyunk, idén szeptemberre tervezzük a harmadik lemezünk megjelenését. Jelenleg a felével vagyunk kész, ez olyan hat-hét új számot jelent. Miskolcon azonban a már ismertebb dalainkat játsszuk, de lesz egy-két meglepetést is.

Dávid Ildikó

Kedvencünk kedvencei

könyv: Thomas Mann: Varázshegy
író, költő: Kosztolányi Dezső, Tar Sándor, Gál János,
zene: Queens of the Stone Age, System of a Down
hobbi: úszás, horgászat
ital: bor, tea
étel: thai ételek