Miskolchoz fűzi az első szerelem - Beszélgetés Lukács Sándor színművésszel

▶ Milyen volt a gyermekkora itt, Miskolcon?

– Bár a legsötétebb Rákosi-korszakra terjedt ki, ennek ellenére fantasztikusan szép, örömteli gyermekkorom volt, amit természetesen a szüleimnek köszönhetek, akik a Kelet-Bükki Erdőgazdaságban dolgoztak. Ha ötöst kaptam az iskolában, akkor jutalmul elvittek magukkal a Bükkbe. A Győri kapuban laktunk, a házunk mögötti utca, a Vászonfehérítő, olyan volt, mint egy kis falusi utca, ahol reggelente Utrata bácsi tehéncsordája kolompolt, aztán mi, gyerekek vártuk a szódás kocsit, meg jött a Jeges, aki hatalmas táblákban szállította nyáron a jeget. Nagyon romantikus évek voltak.

▶ Az iskolaéveit is részben Miskolcon töltötte…

– Az általános iskolát a Bársony János úti iskolában végeztem, középiskolába a híres-neves Földes Ferenc Gimnáziumba jártam, ami már akkor is az ország egyik legerősebb középiskolája volt. Aztán Budapesten a Bem József Gimnáziumba kerültem, és itt érettségiztem. Ha találkozom egy egy gimnazista osztálytársammal, sokszor bajban is vagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy Miskolcon vagy Pesten tanultunk együtt.

▶ Miskolchoz fűzi az első szerelem is?

- Igen. Egy budapesti balettművésznő tartott órákat Miskolcon, és mivel vékonycsontú legényke voltam, anyámék beírattak hozzá akrobatikára, hogy erősödjek. Na, ott egy kislányt kiszúrtam magamnak, nagyon belezúgtam. Lehettem olyan 12-13 éves. Most is emlékszem erre a fellángolásra.

▶ Mikor döntött úgy, hogy színész lesz?

– A tanító nénim egy novellát olvastatott fel velem, és észrevettem, hogy az előadásommal le kötöm a hallgatóság figyelmét. Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezt a pályát választom. Ettől kezdve már az iskolai színjátszó kör munkájában is részt vettem.

▶ A szülei egyetértettek a pályaválasztásával?

– A szüleim ebből a szempontból rendkívül liberálisak voltak. Nem akadályoztak, inkább attól féltettek, hogy nem sikerül, hisz már akkor sem volt könnyű a főiskolára bejutni. Drukkoltak, hogy sikerem legyen, és elérjem a célomat.

▶ A fia modellkedik. Soha nem szerette volna, hogy ő is színész legyen?

– Nem. Általában egy színész nem igazán szereti, ha a gyereke is ezt a pályát választja, mert pontosan tudja, mennyi nehézséggel, buktatóval, küzdelemmel jár. Ha az ember tehetséges és kitartó, a sikere még akkor is attól függ; mennyire van jelen életében a szerencse.

▶ Színpadon vagy filmekben játszik szívesebben?

– Teljesen más műfaj a kettő, én nem eszerint teszek különbséget, mindig a szerepet nézem. Ha az illik rám, akkor azt én a műfajtól függetlenül szívesen játszom. Persze a legnagyobb élmény a színész számára a színházi siker, hisz akkor a hatás közvetlen.

▶ Verseket is ír. Mikor írta az elsőt, ki vagy mi inspirálta?

– 1956-ban, 9 évesen Miskolcon írtam életem első költeményét, Zászlók címmel, ami egy forradalmi vers volt. A diósgyőri munkásság megindult zászlókkal a gyárból a Győri kapun és a Széchenyi utcán át a Búza térig. Gyerekként óriási élmény volt látni a sok lelkes, mást akaró, jobb, igazabb életet követelő embert.
Ez ihletett meg. Sokáig meg volt a vers egy kockás füzetben, de egy költözés alkalmával elkallódott.

▶ 2003-ban Pro Urbe kitüntető címet kapott Miskolcon. Mit jelentett ez az ön számára?

– Végtelenül örültem, hogy szülővárosom megajándékozott ezzel a díjjal. Végül is ideköt életem első 16 éve, itt tanultam meg írni, olvasni, ez kitörölhetetlen emlék egy ember életében.

▶ NÉVJEGY

Születési ideje: 1947. 07. 21.
Csillagjegye: rák
Családi állapota: nős
Kedvenc költője: Kálnoki László
Kedvenc könyve: Mikszáth Kálmán művei
Kedvenc filmje: A velencei kalmár
Kedvenc ország: Olasz, Francia, Görög
Hobbi: olvasás, tenisz
Kedvenc évszak: nyár
Kedvenc illata: Chanell Antaeus
Kedvenc étele: mézes-mustáros csirkecomb (ahogy a felesége készíti)
Kedvenc itala: száraz, fehér rizling
Autómárkája: Honda Accord (de vágyik egy Legendre)