Molnár Sándor Tamás: „A színházi munka számomra meghozta a gyümölcsét”

„Ez a díj számomra azt jelenti, hogy még mindig érdeklődik irántam a felnőtt közönség. Pedig ebben az évadban ,,matinészínész” voltam, hiszen a mesemusicalekben – Az Ózban meg a Padlásban – lehettem színen a legtöbbször. A felnőtt szavazóközönség csak a Chicago epizódszerepében találkozhatott velem” – mondja Molnár Sándor Tamás színművész, aki az idei évad végén vehette át az olvasók szavazati alapján az Észak-Magyarország napilap által alapított „Az év színésze” díjat.

- A szavazatok 40 százalékát kapta meg. A maradék 60 százalékon a többi 5 jelölt osztozott…

- Külön öröm, hogy nem egy paraszthajszálon múlt a díj… Érdekes volt, hogy a többi jelölt sem a címszereplők közül került ki. Ez azért fontos, mert a színész azt hiszi, hogy nincs szem előtt, ha nem húzóember, ám ez az elismerés az ellenkezőjét bizonyítja: nem mindig azt jutalmazzák, aki sorra kapja a ziccerszerepeket.

- Éppen húsz éve, hogy a miskolci színházhoz kötődik, ha úgy vesszük, ez egy jubileumi díj is…

- Eredetileg műszerésznek készültem, teljesen váratlanul döntöttem a színház mellett. Előfordulnak olyan döntések, melyek mások, mint amit várnak az embertől, de néha meg kell hozni azokat is. Ha hisz benne az ember, akkor elindul, semmi nem állítja meg… vállaltam, mindent feladtam… Az első évben stúdiósként még csak színpad körüli munkákat kaptunk, a második évad hozott már kisebb szerepeket, s ennek köszönhetően Komáromy Évikével, Varga Gyulával lehettem egy színpadon… Halasi Imre vezetése alatt pedig főszerepek sorát játszhattam el.

- Díjazta már máskor is közönség?

- Igen, 2008-ban és 2010-ben is megkaptam a nézők szavazatai alapján az Ábrahám István-díjat. Ez nagy megtiszteltetés volt Ábrahám Tyutyi emléke miatt is, hiszen mellette kezdhettem a pályát a Cigánybáróban, a Leányvásárban. A két elismerést akkor kaptam, mikor nagy előadásszámot megért produkciók legkülönbözőbb jellegű karaktereit formálhattam meg egymás után. A hajmeresztő homoszexuális fodrászának szerepében a törékenységet, a sérültséget, a frusztráltságot mutathattam meg. Az Anconai szerelmesekben Giovanniként „gazdag csipőmozgással” egy együgyű macsót alakítottam, aki ugyan nagy szélhámos, mégis mindenki szereti. A kétnyelvű Robinson and Crusoe-ban hihetetlenül bonyolult személyiséget keltettem életre, azt a folyamatot kellett megrajzolni, hogy hova vezet a kétségbesesett agresszió, miként megy tönkre valaki 3 nap alatt. A darabot először a regensburgi színházzal, később a kassai szlovák színházzal kooprodukcióban vittük színre…

- Sokban különbözött a két előadás?

- Már a próbafolyamat is eltérő volt: Németországban 2 hónapig tartott, Szlovákiában 3 hétig. A német rendező több játékosságot engedett.  A szlovák háborúsabbra hangszerelt volt, aktualitásokra jobban ki volt hegyezve… Ez a feladat azért is kedves, mert egy filmfőszerephez juttatott. Az utolsó előadást Kassán, egy sátorban, 400 fő előtt adtuk elő. Ezen az estén látott minket egy szlovák filmrendező, aki fél év múlva megkeresett, hogy szeretne forgatni velünk egy filmet két színészről, akik ezt a színházi darabot próbálják, s közben lelkileg tönkre mennek, amortizálódnak. Én egy válófélben lévő férfit játszom, aki küzd 9 éves fiáért, feleségéért. Elmondhatom, hogy a színházi munka meghozta a gyümölcsét számomra, hiszen Magyarországon csak egy kis zárt budapesti csapat forgathat filmet, én meg egyből egy külföldi filmben játszhattam főszerepet. Tavaly karácsonykor volt a hivatalos bemutató előtti vetítés Kassán.

- Láthatja a filmet a miskolci közönség is?

- Igen, ősszel a CineFesten, utána pedig Pozsony, Prága, Párizs kortárs filmfesztiváljain vetítik, majd Spanyolországba, Mexikóba, az USA-ba viszik a filmet.

- S mit hoz a következő évad a színházban?

- Három darabban láthat a közönség: A Holdbéli csónakosban én leszek Bolond Istók. Emellett játszom a My fair ladyban és a Woyzeck-ban – mindkettőt Béres Attila rendezi majd, aminek azért is örülök, mert ő az a rendező, aki a kisebb karakterekre is odafigyel, fontos számára, hogy a színész jól érezze magát a szerepben…

- S addig hogy telik a nyár?

- Örülök, hogy sokat lehetek együtt 3 éves kislányommal, Annabellel, mert évad közben kevés a szabadidőm, és a párommal. Tunéziában pihenünk majd – 8 éve élvezhettem utoljára tengerparti kikapcsolódást –, ránk fér egy kis édes semmittevés…