Nemcsák Károly:

Ő Nemcsák Károly Jászai-díjas színművész, aki a közelmúltban a Miskolci Gráciák egyesület meghívására Miskolcon járt. Tulajdonképpen haza jött, hiszen Mocsolyástelepen született, Mezőcsáton járt gimnáziumba, és főiskolás évei előtt a Miskolci Nemzeti Színházban dolgozott, díszletmunkásként. A művésszel éppen ezért nosztalgiáztunk kicsit, felidéztük a gyermek- és ifjúkort.

» Egy középiskolai diáktársa azt mesélte itt a Miskolci Gráciák összejövetelén, hogy annakidején az egész mezőcsáti gimnáziumot meglepte, hogy színész akar lenni…

Sőt, a tanáraim egyenesen le akartak róla beszélni. Minden óra előtt felállítottak, és arról győzködtek, gondoljam meg, válasszak más foglalkozást, legyek például katonatiszt. Azért volt ez a nagy ellenállás, mert nem voltam kiváló tanuló. Négyes körül volt az átlagom, akkoriban viszont csak az eminensek jelentkeztek főiskolára, a tehetség másodlagos szempont volt.

» Mit szólt a család az elhatározásához?

Ott kicsit jobb volt a helyzet, de nem konfliktusmentes. Édesanyám mindenben támogatott, velem jött a felvételikre is. Édesapám viszont, aki igen zárkózott, szigorú ember volt, nem értette, mi az, ami a színészethez vonz? Mindig azt szerette volna, ha valami rendes foglalkozást választok. Kettőnk viszonyában egy szentendrei előadás hozta meg a feloldozást. Másodéves voltam, felléptünk a nyári játékokon, és meghívtam édesapámat is. Az előadás után hihetetlen változás következett be kettőnk kapcsolatában. Azt hiszem, az ő szemében akkor nőttem fel, és megértette miért is akarok színész lenni.

» Ennyi ellenállás közepette ki volt mégis az, aki segítette?

Rám ezek a konfliktusok már önmagukban is ösztönzően hatottak. Makacs ember vagyok, elhatároztam, hogy színész leszek, és ebből nem engedtem. Persze az elhatározás nem volt előzmények nélküli. Nálunk a falu apraját-nagyját egy fantasztikus pedagógus házaspár Kugler Rezső és felesége Dórika néni tanította. A tanító bácsink egyetemet végzett, igen művelt ember volt, Ottlik Géza barátja. A tanító néni polgári családból származott, és feltehetően büntetésből kerültek Mocsolyásra. Dórika néni szervezte a kulturális életet a faluban, még színdarabokat is rendezett, amelyekben rendszeresen szerepeltem. Az ünnepségeken szavaltam, színjátszó köri és énekkari tag voltam. A tanító néni pedig biztatott, sokat köszönhetek neki.

» Harmadszorra vették fel a főiskolára. Soha nem fordult meg a fejében, hogy vége, elég?

Nem. Amikor először mentem felvételizni, a harmadik rostáig jutottam. Aztán másodszor sem feleltem meg, de végül sikerült. És, ami fantasztikus, minden vizsgát élveztem, még azokat is, amiken kirúgtak.

» Az országos ismertséget a Szomszédok című teleregény Vágási Ferije hozta meg Önnek. Azóta viszont elkerüli a filmezés. Nem bántja ez?

Nehéz megítélni, mennyire lennék ismert, ha nincs a Szomszédok, ami 13 évig ment a televízióban. Szerettem ezt a sorozatot, sok nagyszerű színésszel játszhattam együtt. De ami a filmezést illeti, nincs hiányérzetem. A színház a szerelmem. Az a folyamat, ami az olvasópróbától a bemutatóig tart, kielégít. Van egy határidőnaplóm, amibe összeírtam a szerepeimet. Ha jól emlékszem 110-nél több darabban játszottam eddig, és számomra ez boldogság. Békési tanár úr, aki az osztályfőnököm volt a főiskolán, azt mondta: a színészetet holtáig tanulja az ember, minden időszak más, és tulajdonképpen önmagunk megismeréséről szól. Én ezt tartom szem előtt.

» Visszajár még a szülőfalujába, megmaradtak a régi barátságok?

Ma már ritkábban, de visszajárok. Megvan a szülői ház, amelyben az unokahúgom lakik. Ami pedig a barátságokat illeti, mi, akik együtt nőttünk fel szinte egy család vagyunk, és ez több mint barátság. Manapság ez már ismeretlen az emberek számára. Sok az ismerős, de ritka a barát, aki meghallgat, akivel megoszthatjuk, amit legbelül érzünk. Én a szerencsések közé tartozom.

Marczin Eszter

NÉVJEGY
Született: 1957. április 25-én
Gyermekei: Balázs 8 éves, Máté 6 éves

KEDVENCÜNK KEDVENCEI
Könyv: mindig az, amit utoljára olvasott, most Egy gésa emlékiratai című könyv
Autó: Toyota Corolla Verso
Étel: édesanyám csirkehúslevese
Ital: Takler Ferenc vörösbora
Zenész: Demjén Ferenc