Pál Dénes: ”Örülök, hogy az embereknek tetszik az, amilyen vagyok”

Az idén januárban új zenei tehetséget avattak az egyik kereskedelmi televíziós csatorna műsorában. Különösen büszkék lehetünk arra, hogy a Magyarország hangja címet egy miskolci fiatalember, Pál Dénes kapta. Egyesek a szép szemének tulajdonították népszerűségét, de valójában egyedi mély hangjával, szerénységével és kellemes személyiségével válhatott elsőszámú közönség kedvenccé. Az Eurovíziós Dalfesztivál első elődöntőjében pedig, az Agárdi Szilvivel közösen előadott duettel, a szakmai zsűri valamennyi tagját sikerült meggyőznie rátermettségéről.

A tehetségkutatóra azért jelentkeztem, mert szerettem volna magam kipróbálni. Előtte ugyanis csak kisebb fellépéseim voltak. A szüleim és a barátaim folyamatosan támogattak, bíztattak. Azt, hogy beneveztem a versenyre csak akkor tudták meg, amikor bementem az első meghallgatásra – emlékezett vissza a kezdetekre Dénes.

- Tanultál szakembertől énekelni?

- Az Egressy Béni Zeneiskolába jártam, és körülbelül két évet tanultam itt énekelni.

- Mi volt az első gondolatod, amikor kihirdették: Te vagy Magyarország hangja?

- Hihetetlen érzés volt. Először el sem hittem, hogy ez igaz. Hátra is fordultam és megnéztem a képeket, hogy valójában az én fotóm felett szerepel-e győztes százalék. Nagyon boldog voltam, és szinte még most sem hiszem el.

- Szerinted minek köszönhető az a népszerűség, amely körülvesz?

- Van, akit a személyiségem ragadott meg, van, akit a színpadi megjelenésem, a hangom egyedisége. Nagyon örülök annak, hogy az embereknek tetszik az, amilyen vagyok, és nem kellett szerepet felvennem, így a műsor folyamán végig önmagam lehettem.

- A népszerűség árnyoldalát is megtapasztaltad már?

- Persze. A pozitív vélemények mellett az embert éri negatív kritika is, ezeket meg kell tanulni jól kezelni. Rengeteg levelet kapok, és szinte a semmiből előkerülnek „barátok” is, akik közelednének. Ezt persze a helyén kell kezelni. Mérlegelek, hogy ki az, aki őszintén érdeklődik és ki az, aki érdekből.

- Megváltoztatott-e a győzelem, a siker?

- Nem változott bennem semmi. A környezetem, aki ismer, az tudja, hogy én most is ugyanaz a srác vagyok, aki elmentem a tehetségkutató műsorba. Semmi nem változott a személyiségemben.

- A következő megmérettetésen, az Eurovíziós Dalfesztivál első elődöntőjén, Agárdi Szilvivel közös dalotokat a szakmai zsűri első helyen juttatta tovább. Mit jelent ez a számotokra?

- Nagyon örültünk a szakmai zsűri véleményének. Éreztük azonban, hogy voltak még hiányosságaink, volt egy kis bizonytalanság. Viszont nagy öröm számunkra, hogy újra meg tudjuk mutatni magunkat és egy még jobb előadásformát láthatnak, hallhatnak majd a következő megmérettetésen.

- Kit, vagy kiket éreztek a legnagyobb riválisnak a versenyben?

- Az már önmagában nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetünk ezen a versenyen és olyan neves előadókkal mérhetjük össze a tudásunkat, akik már sok mindent letettek az asztalra. Én egyébként ezt nem fogom fel versenynek, inkább az a cél, hogy azt a dalt, amit megtanultunk, amit nekünk írtak, azt hétről hétre a legjobb tudásunk szerint adjuk elő. Úgy érzem, nincs vérre menő küzdelem a versenytársak között, így riválist sem tudnék megnevezni. 

- Mennyi az elfoglaltságod mostanság?

- Jönnek a felkérések. Ez a hét például arra volt jó, hogy egy pici bepillantást nyerjek abba, hogy mi vár rám a jövőben. Az elkövetkezendő fél évben eléggé el leszek foglalva. Sok fellépésem lesz, de ennek nagyon örülök, mert az ország sok pontján meg tudom magam mutatni.

- A hazai népszerűség mellett mennyire sikerül majd miskolcinak maradnod?

- Én mindig is miskolcinak fogom magam érezni. Lehet, hogy az elfoglaltságok miatt Budapestre kell majd költöznöm, de ha tehetem, szeretnék minél több időt tölteni itthon, a családdal, a barátokkal. Sok minden ide köt, minden élményem innen származik. Nem lesz nagy kihívás, hogy megőrizzem a miskolciságot, büszke vagyok erre a városra.

- Mérnöknek tanulsz a Miskolci Egyetemen. Szeretnéd majd kipróbálni a szakmát, vagy inkább a zenei karrierre koncentrálsz?

- Jelenleg a zenei karrieremet szeretném építeni, az egyetemen most passzív féléven leszek. Azt, hogy szeptemberben sikerül-e elkezdenem az iskolát, az az elfoglaltságoktól is függ, illetve, attól, hogyan sikerül majd megállnom a helyem az előadói pályán. Szeretném, ha ez megvalósulna, de az egyetemet sem akarom elhanyagolni. Foglalkoztat a környezetvédelem, és ha nem is valósul meg, hogy én ebből éljek, de legalább szeretném környezettudatosan élni az életem.