Rékasi Károly: „ Legszebb álmomat is túlszárnyalja, hogy 13 éve képernyőn vagyok”

Bár Barta Zsoltként vált igazán ismertté és népszerűvé, a Barátok közt rosszfiúja nagyon sokoldalú színész. A színpadon is megállja a helyét, és a szinkronstúdióban is gyakran feltűnik. Ő Tom Cruise állandó szinkronhangja. Miskolcon, a Diósgyőri várban pedig augusztus elején Figaróként mutatkozott be. Rékasi Károllyal gyerekkorról, színészetről és természetesen a népszerű sorozatról is beszélgettünk.

- Erősáramú szakközépiskolát végzett. Felvetődik a kérdés, hogy nem gyerekkorától készült a színészi pályára?

- Egyáltalán nem, de villanyszerelőnek se készültem. Velem mindig történtek a dolgok. Mindig valaki megmondta, hogy mit kell csinálnom. Erre a pályára is így keveredtem, nem az én ötletem volt. Egy osztálytársam kérdezett rá, hogy nem akarok-e színész lenni, és mivel fogalmam sem volt arról, hogy mi akarok lenni, így azt válaszoltam: de, igen.

- Milyen tanuló volt? Az iskolában mit szeretett a legjobban, és mit a legkevésbé?

- Nagyon szerettem hazafelé menni és nagyon nem szerettem az iskolába menni. (nevet) Talán a magyar állt a legközelebb hozzám. Bár azért sem rajongtam, de a legtöbb örömöt az okozta. A műszaki tárgyakkal való találkozás katasztrofális volt számomra.

- Mi vonzotta a színészi pályához?

- Semmi az égvilágon. A szüleimmel lovas kocsin jártuk a várost, tüzelőt szállítottunk, elképzelésem nem volt arról, hogy mi is az a színészet. A középiskolai magyar tanárnőm vitt el bennünket néhányszor a fővárosba, színházba. Ennyi volt az összes élményem. Hogy mindez milyen képzéssel és mennyi tanulással jár, arról fogalmam sem volt.

- A kezdet kezdetén mennyire volt fontos, hogy népszerű legyen?

- Aki a népszerűségre törekszik, annak tehetségkutató műsorokba kell jelentkeznie, de az akkoriban hál istennek még nem volt.  Mi akartunk valamit, alkalmassá akartunk válni arra, hogy játszhassunk. A főiskolán ért meg bennem, hogy én ezt szeretném csinálni, én vonzódom ehhez a dologhoz. De a népszerűség senkit nem érdekelt ott a főiskolán.

- 25 éve szinkronszínész is. Emlékszik rá, hogy hogyan jött ez a dolog, és mi volt az első szinkronszerepe?

- A Házibuli folytatódik című film fiú főszerepére kerestek hangot, jelentkeztem castingra, és kiválasztottak. Tulajdonképpen akkor tanultam meg a szinkronizálást, hiszen addig fogalmam sem volt az egészről, ugyanis az iskolában addig még ezt nem tanultam.

- Ma már ismert sztárok magyar hangja. Mennyire fontos ez egy szinkronszínésznek?

- Nem tartom magam szinkronszínésznek, csak egy színésznek, aki rendelkezik olyan képességekkel, ami a szinkronizáláshoz szükséges.  Egyébként egyre kevesebb ilyen jellegű munkát vállalok.  A szakmának ez a szegmense olyan nagy változáson ment át, ami számomra nem kedvező. Úgyhogy ebből egyre inkább kihátrálok. Persze az, aki nagyon hozzám nőtt, mint Tom Cruise szinkronja, azt ma is boldogan vállalom. Illetve a fiam kedvéért, ha animációs filmhez kérnek fel, akkor abban boldogan részt veszek.

- A főiskola elvégzése után a Madách Színházhoz került, de tévéfilmes szerepek is megtalálták. Mi állt és áll közelebb önhöz, a színház, vagy a film?

- Amikor a főiskolára jelentkeztem, akkor elsősorban a filmes oldal érdekelt. Manapság pedig azzal foglalkozom, amiről akkor nekem fogalmam sem volt. 86-ban szereztem ugyanis a diplomát, és akkor Magyarországon napi sorozat nem létezett. Az élet azonban produkál pozitív meglepetéseket.

- Valóban, hiszen igazán ismertté és népszerűvé a Barátok közt tette. Annak idején még nem lehetett tudni, hogy milyen lesz a fogadtatása. Miért vállalt mégis szerepet egy szappanoperában?

- Volt az életemben jó néhány tévéfilm, de egy idő után szinte elfogytak alólam. Akkor kerestek különböző karaktereket egy napi sorozathoz. Tulajdonképpen azért jelentkeztem, mert hiányzott nagyon a filmezés, a televíziózás, és kerestem azt a lehetőséget, amikor én megint kamera elé állhatok. Nem tudtam, hogy a sorozat milyen pályát fut majd be, de a legszebb álmaimat is túlszárnyalja az, hogy már 13. éve ekkora nézettséggel képernyőn vagyunk.

- Barta Zsolt negatív figurájának megformálása mekkora kihívást jelent?

- Nagyon örültem, hogy a karakter leírása egy negatív figurát takart. Addig ugyanis a színházban én már a korosztályomnak megfelelő szinte valamennyi pozitív figurát eljátszottam. Na, ezzel már pont tele volt a hócipőm. Nagy felüdülés volt, hogy végre egy rossz ember bőrébe bújhatok. Megvalósíthatom játékból mindazt, amire szinte minden ember vágyik egy kicsit, hogy rosszalkodjon.

- A Diósgyőri várban Figaróként láthatta önt a közönség. Hogyan érzi magát ebben a szerepben?

- Kosztümös szerepet játszani az egy ajándék, egy nagyszerű kirándulás. Átmenni egy másik korba, más viselkedési formákat magunkra húzni csodás dolog. Ráadásul egy olyan csapatban dolgozom, akikkel én most vagyok először együtt színpadon. Ez nagyon izgalmas, nincs benne semmiféle megszokás, semmiféle beidegződés. Ezáltal lehet vibráló az előadás.

- Hogyan telik a nyár, csak munkával, vagy pihenésre is készül?

- Lopunk magunknak Encivel (Détár Enikő) időnként egy-két napot, amikor eljövünk otthonról és picit pihenünk. A szálloda falai védettséget adnak, ott el lehet bújni, de ha kilépünk az utcára, akkor rajongók hada támad meg bennünket. Ezt a részét a népszerűségnek azért nehezen viselem.

Dávid Ildikó

Névjegy

született: Jászberény, 1962. szept. 25.
csillagjegye: mérleg
családi állapota: nős

Kedvencünk kedvencei

könyv: Vass Albert: Voltam
film: Bakancslista
zene: David Guetta, Kormorán
hobbi: hobbija az élete
ital: pálinka
étel: hús, hússal
autó: Mazda6
ideális nő: a felesége